2012.08.14-21-ig tart ez a hét. Bálint már 74 hetes, és a héten betölti a 17 hónapot is. Én most is dolgozom, de szerencsére még heti váltásban, tehát egy hétig meló egy hétig otthon vagyok.
Ezalatt Bálint anyuval van. Mivel tombol a nyár, játszótérre mennek, ahol kisfiam csúszdázni szeret. Már megy neki egyedül is.
Már mindent eszik, amit mi. Ezt azzal értem el, hogy mindig együtt ettünk, így kíváncsi volt arra, mit eszünk mi. Mindent megkóstolt, és szép lassan magától hagyta el a pépes ételeket. Az ivás már többnyire pohárból megy, már csak ha úton vagyunk, akkor kap cumisüvegből innivalót. Tápszer már csak éjjel van. Bálint pedig szépen ráállt, hogy napi egyszer van kaki. Ez már szép bogyós, hurkás. Ha kicsit hígabb, akkor az a fogacskái miatt van.
A héten eszünk:
- Főtt kukorica – tízórai
- Meggyleves – ebéd
- Borsó főzelék, kolbásszal – ebéd
- Joghurt – uzsi
- Sós perec- nasi ( a sót leszedem róla, mert nagyon erősen sós)
- Melegszendvics – uzsi
- Ham & eggs –vacsora ( én egy kis tenger gyümölcseit kaptam a mai hőstettemért, persze Bálint ebből is evett, ízlett neki)
- Meggyes rétes, kakaó – reggeli
- Paradicsom leves – ebéd
- Mézes- mustáros csirkeszárny – ebéd
- Hámozott alma – tízórai
- Görögdinnye – nasi
- Pulykás paradicsomos pép – nem ízlett neki a mi ebédünk, ezért ezt kínáltuk neki
- Puding – nasi
A játszótéren már vannak kis barátai Bálintnak, bár ezek csak ilyen futó barátságok. Ha jön egy új gyerek, aki érdeklődőbb, azzal játszik. Most épp barátkozós időszakában van.
A hét közepén hazamegyünk Esztergomba, mert a terhesség során két kis zsírcsomó nőtt a szemem alá a koleszterin változástól. Ez nagyon zavart, ezért a kórházban ezt kiszedték egy kis műtét keretén belül.
A kórházba érve Bálint rögtön feltalálta magát. A villanyokat akarta kapcsolni- a műtő ajtón is volt kívülről egy kapcsoló, nem tudom milyen meggondolásból. Alig tudtam visszatartani, hogy ne kopogjon be a műtőbe. A nővérkék rögtön szereztek Bálintnak egy nagy doboz játékot. Ő nagyon jól érezte magát.
A műtét előtt engem beöltöztettek műtős ruhába. Ettől Bálint kicsit megszeppent, de mondtam, hogy nemsokára jövök ki. Addig, míg engem műtöttek, anyuval az előtérben játszottak.
Szerencsére Bálint miatt előre vettek engem. Maga a műtét 10 perc volt. Csak érzéstelenítőt kaptam, de nem volt kellemes. Utána nem éreztem jól magam, otthon már a lázam is felment, ezért anyu hagyott feküdni, Bálinttal sétálni mentek, és kimentek a nyuszikhoz. Bálint ismét segített őket rendbe tenni, megsimogatta mindet.
Este én is elmentem egy kis sétára, bár a szemem úgy nézett ki – mind a kettő, mert mindkettőt műtötték – mint akinek bemostak egyet. Mind a két szemem alatt hatalmas lila folt volt, ahogy a zsírt kinyomta az orvos. A város főterén egy zenész ácsorgott és zenélt. Most épp harmonikás volt. Bálint tátott szájjal nézte a bácsit. Ő pedig, kifejezetten neki játszott. Sok járókelő megállt megnézni, milyen édes Bálint.
Másnap én még mindig elég ramatyul vagyok, de egy sétát ismét beiktatok. Most eszünk egy fagyit is. Évek óta nem ettem. Persze Bálint is kap egy tölcsért, és néha kanalazok neki egy kis fagyit. A fagyi nem ízlik neki, de a tölcsért ügyesen majszolja.
Játszótérre megyünk. Az összes játékot végig kell próbálni. A játszótér kis faházikójánál kukucsolni is kell.
Hazafelé Csoma cicánkat – aki kiválasztotta anno Anyumat és hozzájár enni – is megkerestük a ház mögött. Bálint egy darabig kergette, aztán inkább a murván szaladgált.
Másnap sokat olvasunk, már Bálint egész ügyesen leül mellém és figyel. Persze nem sokáig. A mai séta alkalmával egy kis zongorista néni ült a főtéren és ő játszott. Mivel anyut ismerte, kifejezetten mesezenéket játszott Bálintnak. Bálint nagyon élvezte, meg a sétálgatók szintén.
Hazafelé egy ismerőshöz is beugrottunk, ott a kertben nagyon jót játszott Karcsi bácsival. Egy mályvavirágot röptettek. Bálint hangosan kacagott.
Visszatérve Pestre ünnepeltünk is, hisz augusztus 20-a is erre a hétre esett. Bálinttal elindultunk az Országház felé, hisz ingyen be lehetett menni. Már szerencsére egy ideje az esernyő babakocsit használjuk, így annak nincs súlya. Először ültünk a földalattin. Bálint nagyon élvezte a dolgot.
Az Országház előtt kígyózó sorok álltak a 40 fokban, így oda nem mentünk be, függetlenül attól, hogy rengeteg kisgyermekes állt sorban. Hát én meg sem próbáltam inkább.
Ezért fogtuk magunkat és átmentünk villamossal Budára, majd végig sétáltunk a rakparton. Bálint rengeteget sétált. Élvezte a forgatagot. Ha már be nem jutottunk, akkor a másik oldalról szerettem volna egy fényképet az Országházról, persze Bálint nem díjazta, annyira nem , hogy miután letettem a földre a kordon rácsait elkezdte rugdosni. A rakparton ülő fiatalok hangosan nevettek és bíztatták a fiam, aki már most vandálnak számított, és majdnem feldöntött egy kordont, rá egy hangerősítőre.
Gyorsan tovább mentünk, mielőtt fiatalon lecsukják a gyermekem. A rakpart végén, már visszakéredzkedett a kocsiba Bálint, de nem engedte magát bekötni. Meg lett az eredménye. Mivel a villamos nem járt Buda ezen részét, hisz sétáló utcává lett alakítva, így a sínen megakadt a kocsi kereke. Kocsi maradt, Bálint repült, feltörölte orral a rakpartot. Hihetetlenül megijedtem, de nem akartam hirtelenkedni, mert azzal még jobban megijesztem a fiam. Persze üvöltött a szentem. Gyorsan megnéztem, nem vérezett sehol, megvolt mind a négy szép foga. Felkaptam össze vissza puszilgattam, közben pedig kitört belőlem a röhögés, hisz olyan nagy esés volt – még most is mosolygok, hogy írom – de nem bírtam ki. Sokan néztek rám rosszallóan emiatt.
Bár mindettől függetlenül Bálint pár másodperc alatt megnyugodott, hisz gyorsan el lehet terelni a figyelmét, azért volt egy kis lelkifurdalásom a nevetés miatt. Azt hiszem a fiam ehhez már hozzászokott.
%%wppa%% %%slide=4%%