A bizonyos bűvös 3 nap után hazamehettünk a kórházból.
Először azt sem tudtam, mihez kezdjek. Nagyon fáradt voltam, hisz szinte a szülés óta nem aludtam. Bálint az otthont megismerte, mosolyogva fogadta. Bemutattuk neki a lakást- úgy, hogy ezt már a pocakban is megtettük. Nagyon tetszett neki. Majd rögtön aludt egyet a kis ágyában.
Mintha már egy éve itt lenne úgy viselkedett.
Az etetésnél még mindig próbáltam a tejet, de sajnos nem jött belőlem semmi sem. Hiába a tejfakasztó teák, a mellszívó. Mintha a sivatagból akartam volna baracklevet csavarni. Esélytelen volt.
Így maradt a tápszer, főleg, hogy a mellemet már el sem fogadta a Fiam. 🙁
Elsőre csak 15-20 ml –t evett. Naponta 7 szer. Éjjel is, mint egy kisangyal 3 óránként pontban ébredt. Nem sírt, csak hallottam, hogy duruzsol.
Persze ilyenkor az anyuka nem is tud mélyen aludni, még a légy zümmögésre is felkeltem, hogy vajon Bálint ébredt fel?
Szerencsére másnap már mentek néha a 40-50 ml mennyiségek is. Olyan édes volt, mikor evett. Mindig hangosan nyögött hozzá. Kommentálta, hogy eszik (a mai napig nem tud csöndben enni).
A mi napirendünk úgy zajlott, hogy etetés után jött a pelus csere, hogy az ételt ne kösse össze az alvással. Majd jöhetett a játék és újra az alvás.
Azt olvastam, hogy ebben a korban a babák még kb. 10-15 percet játszanak, ami a nézelődésből és a hadonászásból áll. Hát Bálint nem akart aludni. Egész nap nézelődött, beszélgetett, mosolygott. És persze már régen tartotta a fejét, így ha felvettem a vállamra, akkor könnyedén tudott nézelődni. Ezt nagyon szerette.
A legjobb, amit igazán élvezett az a függöny nézegetése volt. Sötét bordó a sötétítő függönyöm és előszeretettel mesélt neki, de perceken át.:)
Érdekes volt látni, hogy a babám tényleg nagyon sokszor néz a fejem fölé. Erre kíváncsi is voltam, hisz tudom, hogy az ilyen picik, azok az embert az auráján keresztül ismerik fel, sőt 3 éves korukig látják a környező „nem létező” dolgokat is. Később előtérbe kerülnek a többi tanulni valók, mint beszéd, ismeretek gyűjtése tilalmak- forró a sütő stb-, így elfelejtik ezt a képességet.
Nagyon sokszor mosolygott a hátam mögött álló „levegőnek”. Sőt többször hangosan fel is kacagott.
Szerencsére a pelussal nem volt gond. És a benne levő termékek is hibátlanok voltak.
Szinte minden nap mutatott valami újat a Fiam. Hihetetlen volt. És érdekes, ahogy napról napra fejlődik a kis értelme, ahogy nyílik ki neki a világ.
Minden hét egy újabb csoda volt.
3 hozzászólás
-
Mi 15 naposan mehettünk haza mert Boti elkapott egy fertőzést a szülészeten és emiatt az újszülött intenzíven majd a sima újszülött osztályon volt 14 napig. Amikor hazahoztuk és kibontottam a pelusból akkor láttam először „egészben” a gyerekemet, Végignézegettem végre a kis testét és ismerkedtünk egymással. Aztán a napok nagyon nyugisan teltek, nappal evett-aludt és tojt, éjszaka aludt és tojt. 🙂 Sose volt annyi szabadidőm mint az első 10 hétben. Mindig azt vártam, hogy ébredjen már fel mert tök rég láttam már és hiányzik. 🙂
-
Nekünk a szülés után 5. napon lehetett hazamenni, mivel Rékababa szívverése rakoncátlankodni kezdett, így a doktor úgy gondolta, ne kockáztassunk, császározzunk. Így is történt. Tehát Ötödik nap hazatértünk. Bemutattuk neki a kis birodalmát, betettük az ágyába, ami már készen várta. Nézelődött, csodálkozott, nevetgélt.
Szerencsémre annyi tejcsim volt, hogy a gyerek fülén is folyt. Deciket tudtam lefejni etetés után (amit a fagyasztóban tároltam vész esetére, később pedig főzésre a kicsinek). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon jó dolog szoptatni babának mamának egyaránt, de nem a legkellemesebb… legalábbis nem az első időkben. Amikor a jobb mellemet ürítette a baba úgy fájt a hátam, hogy elmondani nem tudom. Szabályosan minden egyes kortynál, minden egyes szívásnál hátra a gerincemig sugárzó éles, erősödő-gyengülő, majd újra erősödő fájdalom hasított belém. Aztán pár nap alatt ez is csökkent, majd szépen el is múlt.
Réka igazi angyal volt. Evett, aludt, mosolygott, nagyokat ásított és nőtt mint a gomba.
A fürdetés volt az első fix „program” amit igyekeztünk már ekkor is kialakítani. Eleinte anyós hathatós, kapkodós, „megnefázzon” segítségével, aminek következtében a fürdést a baba végigbömbölte. Később már én fürdettem… nyugodtan, békésen, mosolygósan… Réka hamar megnyugodott, és élvezni is kezdte a dolgot. Fürdés után szopi, majd hatalmas alvás.
Éjszaka eleinte négyszer is kelt, majd ez a szám szépen kettőre, majd egyre csökkent… persze nem az első héten, de egy hónapon belül.
Az első hetekben egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak, pedig igazából „műtöttek”. Bennem egy atomerőmű dolgozott. Ha a baba aludt napközben, nem bírtam leülni. Mostam, takarítottam, vasaltam, vagy csak gyönyörködtem a gyerekben… 😀
Még mindig csodálkozom, hogy nem csuklottam össze. Apa segíteni próbált, az éjszakákat is velünk töltötte, fel-fel kelt, de ő pár nap után kidőlt… 😀
Leave a Comment
Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .
Meli
Mi 4 naposan mehettünk haza a koraszülött osztályról,mert Maxim vákuummal született. Páromnak ez rossz volt,mert pont látogatási tilalom volt és nem is láthatta csak fél percre mikor megszületett(Anyum volt velem bent). Maxim is átfordította a fejét 1 hetesen,neki a kedvence a piros és a rózsaszín a mai napig, bármi ami piros az jöhet 🙂 Március 8-án hozhattuk haza,életem legszebb nőnapi ajándéka volt.