Az első önálló lépések (10. hónap)

Bálint 10 hónapos elmúlt, már a 44. hétben járunk és január közepét írjuk 2012-ben.
A járás most már egyre biztosabban megy, de még azért kell a kapaszkodás. Ez vagy az én kezem, vagy a járássegítő vagy bármi más amiben megkapaszkodhat.

A reggeli és az esti ételadagját már megnöveltem 200-270 ml-re. Azonban reggelire már szinte csak 50-100 ml iszik belőle, mellé kap még kalácsot, vagy mézes puszedlit. A maradék három étkezés (tízórai, ebéd és uzsi), már pépekből vagy saját főzésből áll. Már az összes babapépet megkóstoltatom vele, akkor is, ha az még 11 hónapos babáknak való.

Héten eszünk:

• Málnás gabona pép
• Darabos bolognai
• Almás csirke
• Banános barack
• Zöldséges csirke
• Kakaós kalács
• Banános gabona pép
• Konzerv barack
• Túrós alma
• Ananász (gyümölcs)
• Banános alma pép
• Kakaós csiga (a belsejéből egy kicsi)
• Barackos maracuja
• Mediterrán zöldség
• Barackos csirke
• Meggyszósz (saját készítés)
• Májkrémes kenyér (saját májkrémből, nem bolti. Az első két falat ízlik)
• Padlizsános paradicsom
• Csokipuding
• Almás süti (reggelire)

A hét legújabb produkciója. Bálinttal sokszor játszottuk, hogy összebuccoltuk a fejünket. Ez abból állt, ha mondtam neki „Bari, bari, buccc”, akkor a fejem a homlokához tettem. Most ez már fordítva van. Mindegy mit csinál a fiam, ha mondom a jelszót- „bari, bari, bucc”- már rohan és buccolja a fejét az arcomhoz.

Sajnos újabban fél a hajszárítótól. A régi kis szürke hajszárítómat imádta. A fürdőben is sokszor kirámolta a polcról. Azonban az már nagyon régi volt. Így karácsonyra kaptam egy újat, ami egy nagy fekete, olyan igazi fodrász hajszárító. Hát ha ezt meglátja a fiam, őrült ordításba kezd. (Nekem ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az ember amíg ilyen kicsi, még jól emlékszik az előző életek momentumaira. Ez a szárító pedig olyan, mint egy puska. Ha felemelem, már görbül a szája Bálintnak és csak néz rám ijedten. Sosem lehet tudni, mi jut róla eszébe, hisz ebben az életben – ebben a kis rövidben még amit most élt le – semmi rossz tapasztalata nincs ezzel.)

A heti úszáson nagyon fáradt Bálint. Barátkozni sem akart, játszani sem. Csak ásítozott végig a kezemben. Az óra végén azért felderült, mert volt csúszdázás és azt imádja. Akkor végre egy kis mosoly is jött az arcára.

A héten Bálint először van egyedül este nélkülem. Nekem egy altatásos fogászati műtétem van, ami délután 5-től kezdődik. Csak este 9 után érek haza, akkor is kissé kótyagosan még. Mikor hazaérek már a folyosóról hallom, hogy üvölt a fiam. Álmos. Mikor belépek hatalmas mosoly terül a kis képére. Felveszem és rögtön megnyugszik. Fél perc és alszik is. Anyukám nem tudta elaltatni, Bálintnak meg kellett várnia engem.
A műtét utáni másnap anyukám még mindig nálunk van, segít, mert én kicsit még kóválygok. Bálint egész nap a polcokat pakolja, anyu táskáját szedi ki és mindent amihez hozzáér lekerül a földre. Mellé sikongat, ordibál.
Természetesen azt csinálja, amit nem szabadna. A számítógép drótjait tépi, a virágokat rángatja, a macska száraztápjából lopkod és persze meg is eszi.
Ha valamit nagyon szeretne akkor áll, néz rám és tördeli a kis kezeit – mint a nagyok – mellé pedig mondja a maga kis monológját „babababa”. Ha megkérdezem mit szeretne, akkor tovább folytatja már sikongatva: gajgajgajgaj (ez cumival a szájban megy a legjobban), mellé pedig brümmög.

A hétvégén leszedjük a karácsonyfánkat. Ez elég korán van, mert nekem a fáim majd Húsvétig állni szoktak, de most a gyerek miatt inkább megszabadulunk tőle. Sikerül az alatt eltüntetni a lakásból, amíg Bálint alszik. Mikor felébred néz körbe, hogy valami nem stimmel. Ha már a lakást takarítjuk, az ágyhúzás is belefér. Ebben Bálint nagy segítség. Ül a nagyszekrény előtt és mindent huzigál ki belőle, amit elér – és persze mindent elér.

2012. január 22-én Bálint első önálló is magabiztos lépéseit teszi meg. Nagyon tapsolunk neki, ő is mosolyog. Innentől kezdve többet nem lesz pihenőnk…

Ennek örömére ismét a macska tálját borogatja. Szegény Csofi cicám már a táljai száműzve vannak a mosógép tetejére.
Mivel nem engedjük neki, hogy romboljon, inkább egy sétára indulunk. Bálint duzzogó fejet vág hozzá, hogy meghiúsítjuk a terveit.

Az önálló járás most már arra sarkallja a fiam, hogy mindenhová segítség nélkül közlekedjen. Szinte két nap alatt rájött milyen jó dolog egyedül menni. Így persze a polc magasabb részeit is könnyebben eléri és gyorsabban oda is tud érni hozzá. Én sajnos a hét végére nagyon rosszul leszek. Bálinton látszik, hogy ő is érzi. Csak néz rám és csöndben van. Nem rosszalkodik. Inkább este is gyorsan lefekszik, elalszik. Mint aki tudja, hogy most baj van.