A tegnapi bejegyzésben olvashattatok az 26. heti ultrahangról, ami egyben babamozi is volt.
Ezt megelőzte egy kapcsolatanalízis, mely felkészítette a babámat erre. Hisz az Uh vizsgálta nem kellemes a pocaklakónak.
Ezen az analízisen sajnos kicsit késve jelentem meg és amúgy is rövidebb idő állt rendelkezésemre, így minél előbb a Babámhoz szerettem volna menni.
Már messziről szóltam a Fiamnak, hogy megyek. Amint találkoztunk az ölembe ült, így az analízist vezető tanácsolta, hogy mondjam el mire készülök.
Így elmeséltem, hogy a hét vége felé készülünk Uh-ra. Elmondtam, hogy mi is ez, hogy ilyenen már voltunk. Képeket vetítettem Bálintnak róla.
Ő azonban nem értette, miért akarom látni, mikor itt bármikor találkozhatunk.
Ezért elmeséltem, hogy ilyenkor nemcsak én, hanem más is láthatja. És nagyon várják, hogy megcsodálhassák a kis Pofiját. Képeket vetítettem a családról, hogy kik szeretnék őt látni.
Mikor Anyukámat mutattam, mondta a Fiam, hogy őt szereti, mert énekelni szokott neki.
Kicsit elgondolkodott, majd mondta, hogy rendben menjünk, mert szívesen megmutatja magát, de ne tartson sokáig. Ezt megígértem és mondtam neki, hogy amint jelez, hogy kellemetlen neki a procedúra, akkor abbahagyjuk. A jelünkre megmutattam neki, hogy tegye a kis kezét a fülére.
Éreztem, hogy a család miatt megy bele a dologba. (A mai napig imádja produkálni magát nekik és mindig körülnéz, ha valamit csinált, hogy dicséretet, tapsot kapjon.)
Ezután a beszélgetés után játszani hívott. Azonban nem tudott egy játékkal leülni. Szaladgált, csak rohanó képeket láttam a fejemben. Egyszer kirakózni láttam, majd egy dömpert tologatott, aztán labdával játszott. Olyan volt, mint a kisgyerekek, mikor rájuk jön a bolond óra. Produkálta magát.
Erre a vezető azt mondta, hogy nagyon izgatott lett a vizsgálat miatt. Azonban félelmet nem éreztem benne.
Ezután Bálint megjelent hóna alatt az én gyerekkori plüssnyulammal. Az ujját szopta, fáradt volt. Elfáradt a rohangálásban. Felhúztam neki a zenélő játékát, amit minden nap hallgattunk a pocakkal. Lefektettem, mire még mondta, hogy szereti ezt a dalt. Majd elköszöntem, mert mennem kellett. Megpuszilgattam és eljöttem.
Később a vizsgálaton elsőre nem mutatta magát Bálint. Ott gyorsan lementem hozzá és kértem, hogy ha nem probléma mutasson egy kis pofikát nekünk, hisz eddig csak a hátát láttuk.
Ekkor rögtön megfordult, de a kezét a fülecskéjére tette, így abbahagytuk. A jó képek két nappal később készültek, mikor újra megkérdeztem tőle, hogy mehetünk-e egy rövid felvételre. Igent mondott így sikerült jó képeket is szerezni.