A minap találkoztam egy régi ismerősömmel! 3 gyereke van (nem is tudtam róla), nagyon megörültünk egymásnak, el is kezdtünk beszélgetni és persze feljött a szó a látványosan gömbölyű pocakomról! Kérdezte hogy első baba? Nem, mondom második, a kislány másfél éves, otthon van az apjával amíg bevásárolok! Ohhh hát ő nem tudná otthon hagyni egyiket se… ( 2,4 és 7 évesek)
Mikorra vagy kiírva? Már csak 5 hét és megcsászároz az orvosom… Program császár lesz…. Azt az elképedést amit láttam az arcán…… Azt a megvető, lenéző pillantást….. Az első is császár volt? Mondtam igen… Ohhh, hát most már érti hogy mért hagytam otthon a kislányt! Mert szerinte nincs meg köztünk a kötődés mivel nem természetes úton született! Köpni-nyelni nem tudtam! Neki mindhárom természetesen született, semmilyen gyógyszert, fájdalomcsillapítót nem kért! De nem is meséli el, mert nem tudom átérezni, mivel én nem éreztem semmit közbe, telenyomtak gyógyszerekkel, érzéstelenítővel, így ezáltal szegény lányom sem élhette át a szülés csodáját…
Én nem szenvedtem órákat vagy napokat a görcsökkel a vajúdással, mert nem szültem hanem csak kivették belőlem! Na itt ennél a pontnál elköszöntem kedves ősanya ismerősömtől, mondván sietek a,, nem hozzám kötődő” kislányomhoz! Majd kedvesen utánam szólt – Gondolom akkor tápszeres lesz/volt mindkettő! Mert a császárosok nem tudnak szoptatni! Visszaszóltam: De képzeld, a nagy a mai napig cicizik… Majd eljöttem…
Le sem tudom írni hogy éreztem magam! Mert azt hitte,, kényelmi” szempontból császároztak? Hát nem.. Nem az én döntésem volt, és az sem hogy most is császáros leszek! Én is bármit megadnék hogy természetesen szülhessek, de úgy tűnik nekem ez nem adatik meg… És a fájdalmat is újra meg újra átélném miatta miattuk! Lehet én nem vajúdtam tizenórákat, de szülés után bizony napokig/hetekig fájt minden mozdulat! Legyünk büszkék arra a hegre, kedves császáros Anyukák!