Első szavak (1. év)

A Húsvét elmúltával rengeteg süteményünk maradt, így Bálint reggelire azt evett mostanában egy kis tápszerrel. A tejet is próbáltuk már úgy, hogy az én poharamból ivott, de az nem ízlett neki. A húsvéti csokik természetesen ízlenek neki. Ha kér, már hozza oda nekem a húsvéti fészekből, hogy adjak neki.

A héten eszünk:

• Barack-maracuja pép –tízórai, uzsi
• Én ebédemből eszik – a csípős paprikás sajt a kedvence
• Brokkolis csirke pép- ebéd
• Krémtúró – uzsi
• Paradicsomos hal – ebéd (még mindig nem ízlik)
• Alma- mandarin csirke pép- ebéd
• Puding –uzsi (ő kanalaz, egyet nekem egyet magának).

Napközben a Kockásfülű nyulat nézzük dvd-n, mert kaptunk ajándékba pár mesefilmet. Főleg a zene érdekli, arra táncol is. Illetve rugózik…Ha már a mese része megy, akkor Bálint befarol az ölembe és beleül. Így nézzük a tv-t.

Később dömpert tologatunk, és persze a rámolás nem maradhat ki.

A legújabb kedvencet még Mikulásra kapta Bálint, de most érett meg rá. Ez a búgócsiga. Pörgetnem kell neki, vagy a kis kezét fogva együtt pörgetjük. Hatalmas kacajokat kapok érte.

A heti úszáson Bálint kiszökött az öltözőből. Egy perc volt az egész. Anyum volt vele bent, én épp kimentem wc-re. Valószínűleg utánam indult. Anyu elfordult egy másodpercre, és Bálint már nem volt sehol. Őt a víz kiverte, Bálint pedig hangosan sikoltozva az örömtől szaladt a folyosón. Szerencsére egy csapat iskolás is épp kint volt, ők agyon ajnározták, míg anyu utolérte. Persze nem lehetett volna semmi baj, de anyu kicsit megijedt.
Az úszáson már kiül a medence szélére és magától beugrik hozzám. Sőt víz alatt is úszkál néhány másodpercet, de azért a csúszda a kedvence. Kis extrém a drágám.

Úszás után turiba megyünk. Bálint imádja. Most már szaladgál a ruhák között. A túra végén a próbafülkében is velem van. Segít ruhát rámolni.

Délutánonként, hogy már jó az idő a ház mögötti játszóra megyünk. A szomszéd két éves Laurájával hintáznak, szaladgálnak.

Este még egy kis bilirámolás jön. A mondjuk neki, hogy hozza ide, odahozza. Használni még nem akarja.

A szókincse még mindig a „na”. Ezt tőlem tanulta. Én is mindig ezt mondom, ha készen vagyok valamivel, vagy csak úgy, hogy „na, akkor stb…”. Ezen kívül, ha valamire azt mondom nem, akkor bólogat hozzá.

A héten újra találkozunk Krisztivel és Vivivel. Most eljönnek hozzánk egy séta után. Vivi nagyon szereti Bálintot, rá is mászik a hátára. Fiam azonban faarccal tűri, pedig ő is nagyon szereti Vivit. Ha találkoznak már fülig ér a szája. Mégis tartózkodóbb. Sokszor jön oda hozzám a játék közben is.

Az érdekes azonban az, hogy eljátszanak ketten is. Pedig ebben a korban még nem szoktak. Ülnek egymással szemben a földön és labdáznak. Gurítgatják a labdát. Közben beszélgetnek a maguk nyelvén. Majd Bálint hoz egy könyvet, fogja Vivi kezét – és ahogy velem szokta – rakosgatja a képekre, hogy mi mi csoda. Vivi még nem tud járni, ezért inkább hasal a földön. Bálint így, ha játékot adna Vivinek, inkább az anyukájának Krisztinek viszi és rakja a kezébe.

A hét végén én újra iskolába megyek. Bálint a hajmosásnál segít. Fésüli a lábam, amíg fésülködöm. A legjobb, hogy újra ad puszit, ha mutogatom az arcom, hogy kérek puszit… Ilyenkor mondjuk az orrom harapja meg, de ennél szebbet nem is kívánhatnék.
Mivel a fésülködés nagyon tetszik az én kis Figarómnak, ezért az új játék, hogy fog egy fésűt, a kezembe adja, majd tolat felém és mutogatja a haját. Ilyenkor fésülnöm kell a haját.

Bálint a hét végén betölti a 13 hónapot. Rohan az idő. El sem hiszem, hisz most született. Ennek örömére, egy új játszótérre megyünk el. Egy másik kerületben – ez a 10.-ben van. Viszünk labdát és homokozó szettet is. A játszótér előtt egy nagy füves park van, ahol rugdossuk a labdát. Ez annyira tetszik Bálintnak, hogy hangosan kacag. Ha magasra dobom a labdát, szinte sír a nevetéstől. Nem egyedül mentem Bálinttal, így a felnőttek előre indultunk beszélgetve, Bálint caplatott mögöttünk a füvön.

Mi annyira elbeszélgettünk az alatt a pár másodperc alatt, hogy már nem hallottam a fű surrogását, ezért hátra néztem, Bálint pedig egy kis gödör alján ücsörgött – nem volt mély a gyerek bokájáig ért – és már épp görbült volna a szája. Annyira édesen festett, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Erre Bálint is meggondolta magát és kacagni kezdett.

A játszótér annyira nem tetszett most neki. A homokozó hideg volt, a hinták foglaltak voltak. A csúszda tetszett neki addig, míg el nem esett a betonon. Akkor volt egy kis pityergés. Azonban már dörgölte is a szemét a fiam, tehát fáradt kezdett lenni. Indultunk haza. A füvön visszafelé még egy kicsit rugdostuk a labdát, ami nagyon tetszett megint Bálintnak. Én azonban nem vagyok egy futball tehetség, így egy centin múlt és majdnem fejbe rúgtam a labdával a Manóm. Bár ő ezen nevetett, én azért kicsit szégyelltem magam.

A hét eleje viharral indul (ugye Bálint heteit keddtől-keddig vezetem, hisz kedden született és így jönnek ki a hetek). Ezért fiam nagyon hisztis. Most az összes krémet, amit talál kibont, vagy kéri, hogy bontsam ki neki. Így bukkan fel a híres vietnámi (vagy tiger) balzsam. Ennek az illata ánizsos és persze csíp is. Bálint ezt gyorsan a szemébe is keni. Jött a könnyezés és az ordítás. Gyorsan egy textil pelust bevizezek, és azt teszem a kis szemére. Innentől kezdve Bálint már kukucsol is…
A nyűgösség vége azonban egy esés volt. Bálint addig ugrált az ágon, míg a fejét beveri a járóka szélébe. Kicsit vérzik is, de gyorsan megvigasztalódik.

Nagyon jó, hogy gyorsan el lehet terelni a figyelmét a sírásról.