Bátorításra,támogatásra lenne szükségem. Párommal nagyon megromlott a kapcsolatunk..folyton fikáz,bunkózik,ugráltat.. egy cselédnek érzem magam..eldöntöttem,hogy elhagyom, elundorodtam tőle, és ami a legrosszabb, és a legalja, hogy azt mondta,hogy én mekkora szar anya vagyok…volt olyan is h mikor fürdik hallom,hogy üvöltözik kérdően,hogy „nem hallod??” Bemegyek,és azt mondja: „Add oda a tusfürdőt” mert ő nem képes érte felállni..közben odaégett a bundás kenyér.. sz*rrá olt,hogy én még azt sem tudom megcsinálni, és hogy „ennyi vagy” ez a szöveg nagyon megy nála.. múltkor kaptam is ököllel.. félek tőle :(( nem merek elmenni mert félek. Mi csináljak?? Hogyan legyek erős?? Nem megy:( hirtelen haragú, kisfiam remegve bújik hozzám, ha kiabál.. múltkor kisfiam kilötyögtette az üdítőét, párom hirtelen lendületből(mert kifolyt) beleütött a fiam tüdejébe!!! Ököllel!!!! Szegénykém úgy elkezdett sírni, persze ‘apuci’ egyből megsajnálta stb.. de nem bírom…mindennap sírok,nekem ez nem élet…félek tőle..sarkamra akarok állni de nem megy.. volt olyan hogy kizárt.. Fejér megyében lakunk.. lenne is hova mennem(Kiskunhalas) jó messzire tőle!! De valamiért félek új lappal indítani! Pedig érzem ha maradok tönkremegyek:(( esetleg ha lenne valaki aki járt már hasonló cipőben, felvenném vele a kapcsolatot.. tudom,az első lépés a legnehezebb, de félek,hogy utánam jönne,bántana még jobban minket:/ nagyon agresszív. Most voltunk 1hétig rokonságban, és mikor hazajöttünk kisfiam elkezdett sírni mikor meglátta az apját,folyton elfordult,nem is nézett rá,mondogatta az apja gyere ide, kisfiam folyton mondta nem-nem..érezte szegénykém,hogy én se akartam hazajönni..20hónapos.na meg mindig sikít mikor látja,hogy az apja kiabál velem..nem akarom,hogy ezt lássa/hallja minden nap..Köszönöm a válaszaitokat, kérlek adjatok erőt:( nagyon félek megtenni:(
