Kezdem az elején….van már egy 2 éves nagylányunk.
Szerettünk volna párommal még egy babát, viszont nem akartunk a két kicsinek nagy korkülönbséget, így hát belevágtunk! Az első hónap után sikerült is, nagyon boldogok voltunk!
Elkezdődött ismét a vizsgálatok, tanácsadások ideje stb.. Minden rendben volt egész terhességem alatt! Április 21-re voltam kiírva. Pár nappal előtte jelentkeztek jóslók, reménykedtem, de hiába. Viszonylag könnyen eltelt a kiírt napom háromnegyede. Sehol egy jósló, de még csak keményedés sem! Gondoltam, ebből ma nem lesz szülés.. Nagylánnyal elbicikliztem édesanyámékhoz, segítettem neki a veteményezésben.
No ekkor jött egy enyhe fájás – na, gondoltam megérkeztek a jóslók – de egy kis idő után mintha erősebbek lettek volna! Úgy döntöttem elindulok haza a lányommal! Útközben már 1-2 fájás alatt igencsak szorítanom kellett a kormányt.. Hazaérkezés után elkezdtem mérni a fájások közötti időt, hát…bevallom, nem értettem, 3-5-4-7 percesek voltak, rendszertelenül. 1 órán keresztül mértem, hol erősebbek hol gyengébbek voltak. Közben megmértem a fájás hosszát, bizony 1 percig bőven eltartott. Na, én hívtam édesanyámat a nagylányhoz, párom pedig a mentőt! Hirtelen erős hányinger tört rám, korábban olvastam hogy 3 ujjnyi táguláskor lehet az embernek hányingere – minden kijött belőlem… Elmentem pisilni, ekkor elfolyt a magzatvíz! Mintha egy métert zuhant volna a lányom odabent..Innen már fotel segítségével kerültem az ágyra.. Egyre jobban éreztem hogy nyomni kell! Édesanyám telefonon beszélte a szülészettel mit tegyünk, mert ekkor már nyilvánvalónak tűnt, hogy itthon lesz meg a baba! Végre kiértek a mentősök -nem mertek elindulni így – ekkor már lehetett látni a hajacskáját a lányomnak. És csak fekszem az ágyon, mellettem 2 mentős várja a csodát! Csend van, családom kint idegeskedik. Jön a fájás, ami arra késztetett hogy nyomjak! Így is lett, mire kibújt a pici fejecskéje, ezután, bár nem volt épp fájás, mégis nyomtam tovább, és kint volt ekkor már a kis teste is! A következő fájás alatt megérkezett a két pici láb is! Azonnal felsírt, a mentősök betakarták a fóliába, takaróba, megkértek, feküdjek át az ágyra hogy betolhassanak az autóba! Elindultunk a kórházba, ott már vártak minket! Amíg engem elláttak, megfürdették és lemérték a kislányomat! Minden rendben volt vele is, és nekem is csak egy apró repedésem lett, de másnap már törökülésben ültem.
Így itthon, a saját ágyikónkon született meg Zsófia lányom, 2014. ápr. 21.-én, 3700 grammal és 51 centivel, makk egészségesen, és oltári nagy hajjal 🙂
