Ezen a héten ismét kétszer voltam analízisen, mert az első alkalommal nem mentem a Babámhoz. Velem foglalkoztunk, a lelki életemmel. Azonban, hogy ne maradjon ki egy hét sem, újra kellett mennem.
Mikor sikeresen lejutottam a Fiamhoz, már szóltam neki, hogy megyek. Ekkor azt láttam, hogy a pofiját odanyomja belülről a méhem falához. Az azonban átlátszó volt, így láthattam.
Amíg várt rám, hogy beérjek, puszit dobott nekem. Nagyon megható volt. És utólag bevallhatom, hogy most itt kint látom fejlődni a Fiam, ez az az arcocska, amit odabent is láttam.
Mikor beértem rögtön odajött hozzám, majd mondta, hogy régen voltam és beült az ölembe.
Azonban a beszélgetés nagyon nehezen ment nekem. Egyszer babának láttam a Fiam, egyszer pedig nagyon nagynak.
Az analízist vezető mondta, hogy fáradt a Fiam és nehéz neki mutatni, hogy mekkora. Mert amit látok rajta, az a lelki fejlődése, hisz ő még csak egy baba. Meg kellett mondanom Bálintnak, hogy ne erőltesse magát.
Majd azután érdeklődött, hogy ilyen furcsa hangokat hall körülöttem.
Így újra elmeséltem neki a családomat, bemutattam a tagjait. Majd meséltem a közlekedésről is. Hisz az autók, villamosok zaját is hallhatja. Azonban én sem tudtam most úgy kommunikálni, ahogy szerettem volna.
Néhány percig csak babusgattam. Majd elmentünk labdázni, mert azt szeretett volna. Ez sem tartott sokáig, mert éreztem, hogy fáradt a Kicsim. Visszajött az ölembe és elaltattam.
Ekkor megsimogatta az arcomat. Nagyon megható volt. Persze én is megsimogattam, megpuszilgattam. Nagyon nehéz volt otthagyni. Sajnos mennem kellett. Felhúztam neki a kis zenélő játékot és hagytam aludni.
Az analízis végén a vezető megint elmondta, hogy hihetetlen mennyi gyengédség van a Bálintban, de ez tőlem ered és ő ezt adja vissza nekem.