Sziasztok!
Megjöttem az újabb hónapunkkal. 2014. 09.08.-10.05.
Mentségemre szóljon az, amiért ilyenkor írtam, hogy elég sok rossz dolog történt velünk.
Koppány fejlődése:
Kopi ebben a hónapban rengeteget tanult és változott.
Mivel csak velem volt, így megtanult ügyesen és szófogadóan motorozni és sétálni mellettem. Szófogad, és rengeteget eszik. 🙂 Egyedül játszik, rajzol. Rajzolása is fejlődött, embert rajzol már. Egy nagy kör, benne két szem, orr száj, kéz rajta ujjak és lábak. Apának már szemöldököt is rajzol. Imádtam vele tölteni napjaimat, amit csak is kettesben voltunk.
Nem csak Kopi változott sokat, hanem én is. Úgy érzem az egyedül élés nálam csak pozitívat hozott. Türelmesebb lettem, nem idegeskedem, nem vagyok állandóan feszült, jókedvűen ébredek és nem morgok. 🙂
Íme a napjaink kicsit részletesebben:
Szept. 8. Hétfő: Az első nap, melyet egyedül töltöttünk Kopival az új lakásunkban. Elmentünk a Sparba, amely Kopi tempóval fél óra. Apa este kicsit későn jött, aludtunk korán.
Szept. 9. Kedd: Rájöttünk van hamarabb is egy Spar így oda fogunk járni. Apa este korábban jött így összetettük a szekrényt, nagyon sokat szenvedtünk vele. Fúrt faragott és a dög nehéz szekrényt ketten állítottuk fel és tettük be a helyére.. Kész szenvedés volt..
Szept. 10. Szerda: Apa későn ért este haza már rég aludtunk, tökéletesen megvoltunk Kopival kettesben, bár meg kell szokni a zajokat és a felettünk lakó kutya éjjeli futkározását a laminált parkettán, de ez van. Nyugalom és béke.
Szept. 12 Péntek: Délben kisétáltunk apához a telepre, Kopi félúton bírta, majd fel kellett vennem és azt hittem megszakadok. Nem akart sehova menni, félt mindentől. Hazafelé, már álmos volt, de bementünk a Dm-be, ahol a sminkes cuccoknál gyermek játékok vannak, nem tudtam elhozni onnan, majd mikor végeztünk és menni akartunk nem akart kijönni., így fel kellett vennem és hazáig cipelnem, fél úton találkoztunk B. és kiskutyusával Málnával, édes egy kis kutyus. Beszélgettünk, majd jöttünk haza főzni.
Szept. 13. Szombat:Após és apa elment hűtőt és mosógépet venni. Mi addig Adrival bejártuk a piac teret, sétáltunk, főztem. Ebédeltünk, elvittek minket a tescoba, vásároltunk, majd ők haza mentek. Apa játszott Kopival, előtte nekem segített pakolni. Már majdnem mindenünk megvan.
Szept 14. Vasárnap: Korán keltünk, Kopi játszott apával, reggeliztünk és amikor elakartunk menni vásárolni elkezdett szakadni az eső. Jó későn jutottunk el a boltba, vásároltunk, hazaértünk ebédet csináltam, ebédeltünk, és készültünk másnapra.
Szept. 15. Hétfő: Reggel korán keltünk, úgy volt, hogy elmegyünk egy vásárra, de mégse mentünk, Apa és Kopi elmentek nyolckor reggeliért a Sparba, addig én készítettem útra kaját, és pakoltam a ruhákat. Háromnegyed kilenckor csörögtek Fecóék, hogy elindultak. Mi pakoltunk még pár dolgot és átnéztünk mindent. Fél tízkor itt voltak, , elzártunk mindent és indultunk Sárvárra. Délben nem messze Sárvártól megálltunk kávézni. Fél kettőre leértünk Sárvárra, elfoglaltuk a szállást. A szobánkból a nem régiben átadott tér volt látható, ahol szökőkút volt. Eső révén is kikellett mennünk megnézni. Kopinak rettentően tetszett. Miután elállt az eső mi is kimentünk, sétáltunk egy sort, megnéztük a várat, majd pihentünk egy kicsit. Kopi nem aludt, a kocsiba szundított 40 percet. Este hat körül elmentünk vacsorázni. Kopi ismét alkotott, a pincér szedte össze a tányérokat és ő még evett, nem vette el tőle a pincér, de ő rászólt, hogy még eszik. 🙂 Mindenki nevetett rajta. Este még a szökőkútnál voltunk, képeket csináltuk, Kopi élvezte.
Szept. 16. Kedd: Reggel felkelve lementünk reggelizni, majd Kopi, Após és Adri elmentek vásárolni. Visszaértek, lementünk kávézni és mentünk vásárolni ajándékokat. Egy órára értünk vissza, mindenki ment a saját szobájába, Kopi elaludt, Apa játszott, én pedig készítettem a cuccokat. Adriék hoztak kaját fél négy fele, Kopi felébredt evett velem, majd készültünk és mentünk fürdeni. Fél öt után értünk oda, Kopit bevittük a gyerekeknek való részbe, ami nem tetszett neki, a csúzdához kicsi volt, a kis csúszdák óriási vízbe voltak, így az kimaradt nála. Após megfogta és bevitte az élménymedencébe, kimentünk, aztán bejöttünk. Kopi nagyon élvezte. Após, Adri és Kopi beült a meleg vízbe, mely nem gyógyvíz volt. Mi Apával elmentünk innivalóért. Utána Apa is bement hozzájuk, én nem bírom a meleg vizet, így leültem és élveztem a kis szabad időt, melyet „csöndbe” tölthettem. 🙂 Este fél kilencig voltunk bent, majd a fürdő melletti étterembe vacsoráztunk. Én életembe nem ettem olyan fincsi áfonyalekvárt mint ott… Este visszaérve a szállásra még koktéloztunk és aludtunk.
Szept. 17. Szerda: Reggel korán kelés, pakolás, reggeli és indulás haza felé. Megálltunk még a tesconál vizet venni, és irány haza. Útközben megálltunk Gárdonyba lesétáltunk a partra és jöttünk Battára. Fél kettőre értünk haza, rendeltünk pizzát ettünk, sétáltunk a közeli halasboltba vettünk halakat még egy kis aranyhalat, fiú-lány guppit és fiú-lány plattikat. utána pedig a Sparba kipakoltunk és pihentünk.
Szept. 18. Csütörtök: A nap ismét ott folytatódott mint ahol múlthéten abba maradt. Takarítás, főzés. Este még séta a Sparba.
Szept. 19. Péntek: Beszélgettünk Ádival, hogy ha úgy van jönne hozzánk látogatóban. Nagyon örültem neki. Főztem, takarítottam. Este pedig kisétáltunk apához a telepre. Hazafelé elmentünk a vasútállomásra, hogy tudjam hova kell holnap Ádiért mennem. Beszaladtam a Sparba és irány haza. Itthon játék, fürdés és alvás.
Szept. 20. Szombat: Reggel korán keltünk, Apa dolgozni ment én pedig rendbe vágtam a lakást. Fél tízkor indultunk Kopival Ádi elé. Megnéztük a vonatokat, megjött Ádi, indultunk haza. Itthon kajáltak a srácok és utána mentünk a boltba. Kaját főztem, odatettem másnapra a húslevest főzni. Apa megjött negyed ötkor, evett, beszélgettek Ádival. Fél hat körül elmentünk a tescoba ruhaszárítóért és pelusért. Hazafelé a Főtér felé mentünk, egy köpésre van tőlünk, amit eddig nem is láttunk. 🙂 Este még beszélgettünk, fürödtünk, ettünk és alvás.
Szept. 21. Vasárnap: Reggel felébredve reggeliztek a fiúk. Kettő körül lesétáltunk a térre, fagyiztunk fényképeket csináltunk. Hazaérve kaját csináltam ettünk, és már kísérhettük is ki Ádit a vasútállomásra. Kopi nézte a rengeteg vonatot, szedte a gesztenyét. Fél hatkor elment Ádi. Hazaértünk én pakoltam a Kopi szobáját, mosogattam. Mire beértem a szobában a kis Tündérem elaludt az ágyunk végén mesenézés közben. Olyan édes volt.
Szept. 22. Hétfő: Életem talán legrosszabb napja. Napközben minden ugyanúgy telt mint eddig, annyival, hogy a kis Rosszcsont kezdett belázasodni. A rettentő nagy szélviharnak köszönhetően még boltba sem mentem vele, mert úgy gondoltam csak árhatok vele, így vártuk, hogy Apa megjöjjön és utána elszaladok.. De igen ám.. Apa nem jött, apa telefonált… Fél hétkor megcsörren a telefonom lelkesen és boldogan gyerekkel a kezemben az ágyon ülve felveszem, azt hittem jön haza, de amikor a vonal túlsó végén azt mondja Apa összetörte magát, na itt lettem rosszul, megállt az idő, a gyerek kicsuszott a kezemből és csak bámultam magam elé.. Ültem és bőgtem és nem hittem el, hogy ez velünk történhet meg.. így hét óra révén gyerek beöltöztet, rohanás a Sparba kajáért, utána haza.. Gyerek gyógyszer, fürdés és alvás. Én idegbeteg állapotban készítem a vacsorát Apának, másnapra a sütit és várom mikor milyen fejlemény lesz. Negyed tízkor haza ért apa, az oldalán egy marha csúnya sebbel és egy halom karcolással és véraláfutással. A mentősök megnézték, ő nem akart kórházba menni, tudott mindent magától, személyi szám, telefonszám minden egyéb. Viszont az autó totálkár, a drága telefonja, amire sokáig gyűjtött eltűnt, nincs azóta sem meg, valószínűleg helyszínen kiesett és darabokra tört. Nagyon nagy mázlija volt, hogy saját magától szállt ki az autóból, amivel bukfencezett. Éjjel szinte semmit nem aludtam, sírtam és néztem őt és Kopit is. Fogalmam sincs mi lett volna, ha nem száll ki, ha nem éli túl. Az biztos, hogy egy bizonyos személyt megvertem volna..
Szept. 23. Kedd: Délelőtt burgonyakrémlevest csináltam, fincsi lett, takarítottam, mostam. Délután pihentünk Kopival, mikor fél kettőkor csörög a telefonom, hogy elmegyünk-e Apa elé. Néztem csodálkozva, hogy ilyen hamar jön haza, mire a válasza nem, megy és megmutatja az ujját. Néztem is nagyot, mivel tegnap a balesetben az ujja nem sérült meg. Mire végre kinyögte, hogy elvágta elég csúnyán. Na igen ez kell még nekem a tegnapi nap után. Így gyorsan öltöztettem a gyereket, és mentünk az Sztk-ba. Kapott egy gyönyörű kötést, amivel vissza kell majd mennie. Visszakellett mennie a telepre a fönőkasszonyhoz, egy darabig mentünk vele mi is, de csak előttünk ment, és csak lógatta a fejét. Tudom, hogy nagyon bántja őt a dolog, tudom hogy sokáig fogja marni minden belül, tudom, hogy sokáig fogja a telefonja is bántani, amit rettentően imádott és nagyon sok pénz volt. Tudom azt is, hogy a baleset nem miatta volt, és nem is egy másik autó miatt, hanem műszaki hiba miatt, amit egy emberke nagyon jól tudott, de hagyta hagy menjen vele.. És ezért piszokmód haragszom az emberre és mondtam, ha találkozom vele meg is fejelem, mert miatta maradt majdnem Apa nélkül a gyerekem. Visszatérve a történethez, egy darabig mentünk egymás után, majd mi vásároltunk Kopival, ő pedig ment tovább. Kicsi Törpémmel haza érve lefeküdtünk pihenni, másfél óra múlva apa is itthon volt. Evett, lefeküdt és aludt.. Mi Kopival ettünk, fürödtünk és mesétnéztünk. Felkeltettük Apát, elment fürdött és tovább meséztünk együtt.
Szept. 24,25,26. A hét többi napja viszonylag ugyanúgy alakult, főzés, mosás, takarítás, játszás.
Szept. 27. Szombat: Reggel korán keltünk Kopival és Apával. Apa ment dolgozni, mi még pihentünk, majd írt anyós, hogy elindultak. Gyorsan nekiálltam megcsináltam a levest, majd öltöztünk és mentünk a vasútállomásra. Kopi imádja a vonatokat nézni, most elég sűrűn láthatja. 🙂 Megjöttek anyósék, bementünk a távolabbi Sparba, vettük pár cuccot, majd jöttünk haza. Haza érve kipakoltunk, kávéztunk, Kopi megkapta az ajándékait, beszélgettünk. Szabival ketten elszaladtunk ásványvízért, közben mesélt ő is, meséltem én is. Mindenki csodálkozik, hogy ilyen pikk-pakk költöztünk. Visszaérve ebédet csináltam, ebédeltek, mosogattam és megjött Apa. Ő is evett és mentünk sétálni a térre. Anyósnak rettentően tetszett, oda és vissza volt tőle, sétáltunk, fagyiztunk, képeket csináltunk. Hazafelé Kopi elaludt Szabi vállán, így mi itthon maradtunk míg Apa lekísérte őket az állomásra. Este felkeltettük Kopit, hiszti volt ám nem kicsit, de utána tízkor már aludt is.
Szept. 28. Vasárnap: Miért nem tudok fél nyolcnál tovább aludni? Hihetetlen komolyan, mióta ide költöztünk fél nyolc volt a legkésőbb mikor keltem, na mindegy. Felébredt a csipet csapat, reggeliztünk, boltba mentem, Apa pedig bement dolgozni. Én gyorsan titokban csináltam neki sütit, olyat mint anyóséknak. Ebédet csináltam, mosogattam, Kopit altattam és megjött Apa. Játszottunk, beszélgettünk, majd este kiment Apával motorozni, addig amíg én mosogattam.
Szept. 29. Hétfő: Nem volt egész nap meleg vizünk se fűtés. Próbáltam olyat főzni ami nem sok mosogatnivalóval jár. Apa korábban jött, elvittük műanyagokat a konténerbe, kértünk lakcímes papírt, sétáltunk a főtéren. Este melegítettem vízet és elmosogattam. Este játék, aztán pedig alvás.
Szept. 30. Kedd: Tegnapi sok kaja maradék miatt ma laza napot tartottunk, egész nap lustiztunk Kopival, játszottunk, rajzoltunk, beszélgettünk, mesét néztük.
Okt. 1. Szerda: Fincsi zöldséglevest csináltam túró gombóccal, apával jó régen ettünk már ilyet. Délelőtt és kora délután meg volt a programom, főzés, takarítás. Délután Kopi elaludt, én is pihentem, szörnyen görcsölt a hasam.. Fél óráig tudtam feküdni, mikor meguntam és inkább elmosogattam, pakolásztam. Kopi felébredt, játszottunk, rajzoltunk. Hét óra körül csörgettem Apát aki, azt mondta későn jön, szokásának hívén. Leszedtem a száraz ruhákat, megfürdettem Kopit, utána én is lefürödtem, ágyba bújtunk, kettesben összebújva mesét néztünk, amikor tízkor ismét megcsörgettem Apát, hogy a kaja a hűtőben várja, amikor mondta, hogy fogalma sincs mikor is jön haza, mivel még sehol sem tartanak.. Fasza, igen, végül is.. Utána elaludtunk Kopival. Egyszer megébredtem fél tizenkettőkor még nem volt Apa.
Okt. 2. Csütörtök: Felébredtem fél egykor még mindig nincs Apa, jó volt már, hogy egykor jött, mire elmosta az autót stb. De mikor fél négy után ismét megébredek és még mindig nincs mellettem kezdtem kicsit ideges lenni, ezért ismét csörgettem. Még mindig nem fejezték be, tetű lassú meló, a munkások is reggeltől húzzák. Beszélgettünk, majd negyed öt fele elaludtam, felébredtem egy óra múlva még mindig semmi, nem bírtam aludni, játszottam a telefonomon, hat körül végre álom jött a szememre, de ismét nem sokáig, hétkor kipattantak a szemeim. Apa még mindig sehol, Kopi is felébredt, reggeliztünk, megcsörgettem apát, akkor végzet a helyről, és elmosta az autót, de lehet mennie kell máshova még nem tudja. Ez volt kb fél kilenc fele. Felkapcsoltam a villanyt a halaknál és látom kis narancssárga valamik úsznak a nagyok között.. A nőstény platti megszült, hat db kis plattit sikerült eddig kimentenem. Fél tízkor hívott Apa, megy Iváncsára. Nekem ekkor nem kellett sok, mondtam a magamét, mivel már 26 órája talpon volt, nem aludt, vezetett és figyelnie kell nagyon.. Beszéltünk még fél egykor azt mondta végeznek ott és jön haza. Erre rá 1,5 órára hív, hogy nem jön korán, valami akadály van.. Mondom igen, gyúrjunk csak a 48 órára.. Én ekkor már mindent mondtam ami jött, hogy lehet egy cég vezetője ennyire talpra esetlen?! Végre haza ért fél tizenkettőre, 40 óra egyhuzamos munka után. Evett, fürdött és aludt is.
Okt. 3. Péntek: Életem egyik legrosszabb napja. Reggel mielőtt Apa elment én gyors elszaladtam boltba, bevásároltam. Hazaértem, Apa már ment is. Egész nap csináltuk a dolgunkat Kopival, játszottunk, ágyneműt húztunk. 🙂 Délután fél négykor felhív Apa, meséli jön haza, örültem neki, végre. Bár furcsa volt, mondta majd beszélnünk kell, ekkor elkapott egy rossz érzés és viccesen megkérdeztem, hogy ” Mi van kirúgott a főnökasszonyod?”, erre kaptam egy olyan választ amit nem vártam.. „Igen, de majd beszélünk..” Letettük a telefont én pedig csak álltam és néztem, azt se tudtam hirtelen mi lesz velünk, hova megyünk mit csinálnunk, és miért kellett ez az egész akkor múlt hónap elején?!
Apa hazaért és mutatja a lakásbérleti szerződés felmondását… Kiköltözési határidő október 6… Igen… Nagyon jó..
Én elkezdtem öltözködni közben torkom szakadtából üvöltöttem, hogy felöltözöm kimegyek az Ipari parkba, és megtépem főnökasszonyt.. Mit képzel magáról, kinek az életével játszik? Annyi minden volt akkor a fejemben, amit ki is üvöltöttem magamból. Nagyon nagy mázlim volt, hogy Bulcsú(Apa) lefogott és nem engedett sehova, mert szét vertem volna a nőszemélyt. Fél óra telt el, mire sikerült nagyjából lenyugodnom, levegőre volt szükségem, elmentünk sétálni, közben Kopi motorozott. Hazaértünk, telefonálás sorozata következett, és a pakolás. Sikerült anyóséknak fuvart szerezni és hozzájuk tudunk is menni. Senki nem értette miért és hogyan.. Persze rajtunk kívül a balesetről sem tudott senki semmit. Este jött a főnökasszony pénzügyis beosztottja B. a céges telefonért.. Megadtam a számom neki, holnapra, a kulcsok miatt. Bár már bánom..
Okt. 4. Szombat: Reggel korán keltem, hiába állítottunk be ébresztőt, hisz aludni se aludtam.. Agyaltam, most mi és hogyan lesz.. Kimentem csendben és főztem egy kávét, apát keltettem kimentünk az erkélyre. Közben szépen lassan Kopi is, pakolásztunk, nevettünk. Fél három, három fele megérkezett a fuvar, fiúk pakoltak én kávét főztem. Pakolászással eltelt az idő, mire szerencsésen mindent kivittünk a kocsiba. Pár személy meg is kérdezte, hogy miért megyünk ilyen hamar el.. igen nekem is fáj.. Fél hat után indult vissza Sanyi és a fuvaros a cuccainkkal Lábatlanra. Mi szépen lassan felöltöztünk, elsétáltunk utoljára a Sparba egy jó kis frissen sült péksütiért és visszaérve az üres lakásba ismét szar volt.. Várnunk kellett még jó pár órát, mire apósék megérkeztek. Bepakoltunk utolsó dobozainkat, amik a törékeny cuccok voltak, átnéztünk mindent, elzártunk mindent és mentünk leadni a kulcsot. Este tíz körül érkeztünk meg Lábatlanra, bepakoltunk, fürdés és alvás.. A kimerültségtől sikerült hamar elaludni.
Okt. 5. Vasárnap: Rossz volt felébredni úgy, hogy tudtam már nem mehetek vissza a kis életembe, már nem élhetem úgy az életem mint az elmúlt egy hónapban, már nem lehet minden csak a miénk, már nem lesz hangos a lakás a nevetésünkkel, a hülyéskedésünkkel, már nem lesz Kopinak külön szobája.. a kedvem a béka feneke alatt volt.. Ráadásul Kopi is elkezdte újra a hisztijeit, amiért már más is van rajtunk kívül.. Megnéztük a cuccaink, Apa és Sanyi szereltek új szekrényt nekem, mert a szekrényem nem fért fel. Ismét este lett és mehettünk lefeküdni.
Ennyi lenne így most a hónap, próbálok már visszazökkenni az életbe, és ígérem időben jövök már a beszámolókkal. 🙂
Vivi