Van rajtam kívül olyan, akinek a terhessége alatt nagyon sok bánata, szomorúsága volt?
Nagyon aggódom a kis pocaklakómért!
Sajnos kiderült, hogy a nagytesót meg kell operálni (többször is).
Szegénykémnek elhúzódik a betegsége, sokat van kórházban, fájdalmas kezeléseknek vetik alá és nem bírom elviselni már lassan, ahogy sír, szenved!
Nagyon szeretném, hogy egészséges legyen és mindent meg is teszünk érte a férjemmel, aki csodálatos ember, de mégis érzem, hogy ez a szomorúság felemészt!
Nem telik el úgy nap, hogy ne sírnék és sajnos a családban is vannak gondok, édesanyám magánéleti problémái is rám szakadtak. Nekem kell segítenem rajta is, amit szívesen teszek, csak már néha úgy érzem, összeroppanok a teher alatt.
Félek, féltem a nagyot is, a kis pocaklakót, hogy ennyi idegeskedés mennyi kárt tud okozni neki… frown hangulatjel
12 hetes terhes vagyok most.
Valaki hasonló helyzetben?
