Hogyan tegyük le a cumit?
Először is a cumi jó dolog, csak tudni kell, hol a határ. Egy 3 éves gyerek, mire óvodába megy már ne cumizzon.
Erre többféle praktika is van. Biztos köztetek is van aki már túl van ezen a koron. Itt én két példát hoznék fel. Az egyik az enyém.
Én magam karácsonyi baba voltam – jó régen 🙂 – és persze cumim is volt. Nekem kb. 6 éves koromig mindig jött a Mikulás (persze ez más ünneppel is megoldható). Egy rokon öltözött be, rendes szerelésbe, nagy zsákkal stb. Ez is egy ilyen Mikuláskor történt. Azt hiszem két éves voltam. Jött megint, ahogy mindig. Persze az én számban lógott a cumi. Amikor a mikulás elém állt és azt mondta, hogy ha én odaadom neki a cumim, akkor ő ad nekem cserébe rágógumit.
Persze kicsit hezitáltam, de végül is érdekelt az új dolog, amiről elmondták, hogy ez már komoly nagy lánynak való és nem szabad lenyelni csak rágni stb. És cseréltünk. Persze anyukámnak mondták, hogy higgye el majd éjjel, na majd fogok ordítani utána, de nem.
Erre ellenpélda egy ismerős, aki megelégelte a cumit és fogta elvette és bedobta a kályhába. Majd este ott két gyerek is üvöltött a cumiért és este kellett kikormozni és fertőtleníteni az összes cumit.
A másik tipp hasonló a Mikuláshoz. Egy mesét kerítünk köré, mint a fogtündérhez külföldön. Mondjuk meg a babának, hogy ő már nagy, viszont nagyon sok kisbaba van a világon, akiknek szüksége lenne erre a cumira. Vegyünk egy nagyméretű borítékot. Címezzük meg nagyon szépen, színesen, annak a Tündérnek, aki elviszi a többi kisbabának a cumit. És persze beszéljük meg gyermekünkkel, hogy milyen nagy dolog is ez. Várjuk meg míg ő rakja a borítékba és ő szánja rá magát. Majd menjünk egy postaládához- vagy a kertünk végében álló saját postánkhoz, ez mindegy- és hagyjuk ő dobja bele a levelet.
Másnapra akár a lakásban, ha kert van akkor oda ahol bedobtuk, díszítsük fel. Szórjunk szét konfettit, akár lufikat is fújhatunk, tollakat tegyünk le, hogy nézd itt járt a Tündér. És persze kapjon cserébe valamit, ami már nagyfiúnak/lánynak való. Játékot, kiskatonákat, babát, plüssállatot, amit a gyermek szeret. És persze mondjuk el mennyire büszkék vagyunk rá és most valahol egy kisbaba nagyon örül neki…
A lényeg, hogy a gyerek akarja odaadni, a saját döntése legyen. Ráerőszakolva nem megyünk majd sokra vele. Azonban ha Ő tesz ezért valamit, persze nagyon büszkék vagyunk rá, akkor ő is tudni fogja, hogy valami nagy dolgot tett, ő már nagylány/nagyfiú stb. Így tovább tud lépni.
Kovács Kriszta
A nővéremnek mondta Anyu,hogy te már nagy vagy,nincs szükséged cumira. (gugukára,tesóm így hívta)
Ezért a tesóm önszántából belevágta a kukába. (Amit persze anyu kivett egy óvatlan pillanatban,és gondosan elrakott,hátha mégis kell…)
Nem is volt baj,ám egy reggel látja anyu,hogy nővérem hasal az erkélyen és rendületlenül kiabál le a kis résen a szemetesautón dolgozó férfiaknak:
„KUKÁS BÁCSI! HOZD VISSZA A GUGUKÁMAT!” :)… de mivel ők nem hallották,így a tesóm belenyugodott,hogy ő dobta ki a cumit (mert már nagy) és kénytelen leszokni a cumiról. 🙂