2013 június 4-től kezdődik a hét. Bálint 26 hónapos és még mindig számolom, tehát 116 hetes. Így kimondva is sok…
Mostanában reggelente Bálint ha felébred, még bújik hozzám. Bebújik a takaróm alá, kéri, hogy kapcsoljak tv-t és onnan nézi.
A héten eszünk
- Gyümölcsleves – ebéd
- Rántott hús, krumpli – ebéd
- Parizeres kifli, paradicsom – uzsonna
- Kakaó, gofri – reggeli
- Húsleves – ebéd
- Túrógombóc –ebéd (Bálint folyamatosan mondta „szejetem tújógombóc”- egy falatnál többet mégsem evett belőle, de minden nap kellett neki csinálni)
- Csirkepaprikás, nokedli – ebéd
- Töltött padlizsán – ebéd
- Sárgadinnye- nasi
- Fagyi – nasi
A hét elején – mivel most nem dolgozom, mert a műsor nyári szünetel – elintézem az összes dolgot, amire eddig nem volt idő.
Bálinttal elmegyünk a Bethesdába kuki vizsgálatra. A kórházban nagyon jól érezte magát, talált játékokat azzal szaladgált mindenfelé. Persze a dokinál már nem volt olyan vidám. Én nyugtattam, amíg vizsgálták. Sajnos a kukija még mindig nagyon szűk. Kaptunk még egy hónapot, hogy kenjük Ftorocorttal.. Utána vissza kell menni ismét egy vizsgálatra.
Ezután én elugrottam a kozmetikába, ahová elkísért Bálint is. Ha már ott voltunk a fodrászom gyorsan Bálint haját is levágta. Nagyon szépen ült, és egy hang nélkül érdeklődve nézte ahogy fogy a haja.
A doki és a fodrász után, hogy Bálintnak legyen egy kis élménye is elmegyünk Budára, mert vettünk néhány készségfejlesztő könyvet Bálintnak. Ezekért azonban el kellett menni. A metrózást nagyon élvezte a fiam. Végig mutogatta, hogy nyílik, csukódik az ajtó. Mások is jót szórakoztak rajta.
A metró után még egy megállót villamossal is kellett menni. Persze ez is tetszett neki. Budán a könyvesbolt a várral szemben volt, persze a domb tetején. Legalább 50 lépcsőt kellett megmászni hozzá. Én azt hittem meghalok, mire felérek. Bálint fürgén lépkedett mellettem, és persze rögtön le is akart menni, mert a lépcsőzés most nagyon tetszik neki.
A könyvesboltban megkaptuk a könyveket, míg vártunk addig Bálint egy nagy pálmát gyomlált- mindenki nagy örömére….
Hazafelé ismét a lépcsők. Lefelé könnyebb volt. Leérve Bálint már fordult is vissza. Mondta is : Vissza. Egy idős néni mosolygott rajta, meg gondolom rajtam is, mert én látványosan elfáradtam.
Otthon még az új kedvencből – gumimaci – kapott egy keveset, hisz ma egy hős volt a fiam.
A hét további részében otthon és a játszótéren játszunk. Gyereknapra kapott egy Spongyabobos játékot, melyben színeket és számokat kell kirakni- persze a Spongyabob szereplőivel. Már nagyon megy. Bálint most már ugye mindent mond, utánoz, úgyhogy meséli : Patrik, Cigusz, Tupáp, Ákujam, Szandi…. Ezek: Patrik, Csigusz, Tunyacsáp, Rákuram, és Szandy, a pongyabob szereplői.
Délelőttönként megyünk a játszótérre. Mindig vinni kell a labdánkat is. Ahogy beérünk rögtön rohan Bálint a csúszda felé. Felmászik, kéri a labdát. Azt legurítja a csúszda tetejéről, majd lecsúszik ő is, és szalad a labda után.
Egyik ilyen alkalommal, egy kislány ment a labda után. Bálint rögtön rám nézett meglepődve. Mondtam neki, hogy játsszon a kislánnyal. Bálint mondta, hogy anyával játszik, de én kértem, hogy labdázzon a lánnyal, barátkozzon egy kicsit. Persze ez abból állt, hogy Bálint eldobta a labdát, a kislány meg érte ment és visszavitte neki. Kértem, hogy adjon puszit a kislánynak persze ezt nem tette meg. A kislány azért megsimogatta Bálint fejét. Egy idő után kibújt a gyerekemből a pasi. Eldobta a labdát, majd szólt a kislánynak- „menjél”. A kislány egy idő után ezt megunta, és elment mással játszani, ekkor a fiam, – mint egy tipikus pasi, mikor faképnél hagyják – visszament az anyjához. Odajött hozzám és mondta, most anya labdázik.
Egy másik játszótéri incidens során – sajnos egy eső is elkapott minket – nagyon sokan voltak. Egy kisfiú folyton elvette Bálint labdáját. Kisfiam ilyenkor rám nézett és nem tudta mit tegyen. Én mondtam, hogy tessék játszani a fiúval, de a kisgyerek nem hagyta.
Ekkor kerestünk egy másik labdát. Később egy másik kisfiú erőszakkal vette el a fiam labdáját, ez már kicsit sok volt nekem is, főleg úgy, hogy körbenéztem és a fiú anyukája folyamatosan telefonált. Én nem akartam a más gyerekét nevelni, de már nem bírtam nézni az incidenst… Mondtam Bálintnak szépen kérje vissza a labdát. Ő nagyon ügyesen odament a fiúhoz és „ kéjem szépen” mondattal tartotta a két kezét. Erre a kisfiú ellökte a fiamat.
Na ekkor már én is odamentem. Elvettem a kisfiútól a labdát, mondtam, mivel a kisfiú( Bálint) kérte szépen a labdát, akkor odaadjuk neki.
Amint Bálintnál volt a labda, a gyerek – aki nagyobb volt mint a fiam – megint erővel elvette. Bálint sírva szaladt utána – Kéjem, kéjem – kiabálva. Ekkor már végre a másik fiú anyukája is a telefon mellől rászólt a gyerekére, hogy neki is van labdája.
Ezután inkább otthagytuk a játszóteret és átmentünk a szomszéd kosárpályára. Itt nekem kellett kosárra dobnom. Bálint nagyon élvezte.
Hazafelé egy óvoda mellett haladunk el minden alkalommal. Most is épp kinn voltak az ovisok. Bálintnak minden alkalommal elmondom, hogy milyen jó itt, mennyit lehet játszani. Bálint is mesél : Kislányok, Kisfiúk, Csúszdáznak…Mondtam, akkor lehet ide jönni, ha már nincs pelus. (Másnap már kérdeztem, hogy szeretne-e ide jönni. Bálint bólintott: „Bálint szejetne”. De mikor jöhet majd ide Bálint? – Erre mutogatta a pelenkáját: „Ha máj nincs pelus”…
Már épp hazaértünk, mikor nagy perpatvart hallottunk egy bokor alatt. Egy cica játszott egy kis fekete rigóval. Odamentünk. Szegény madár épp repülni tanult, mikor a macskák becserkészték. Az anyai szív – az anyamadár, fentről hangos csiviteléssel, zuhanó repüléssel támadta a macskákat.
Gyorsan felvettük a madarat, láttam, hogy nincs baja, de ő is sírt. Ekkor már Bálint is pityergett, mert ahogy a madár csapdosott, megijedt, hogy bánt engem a madár. „Anya, Anya” Hallatszott a hangján, hogy engem félt.
Elmondtam neki, hogy a madár bajban van, visszatesszük az anyukájához. De sajnos nem találtam a fészket, hiába csivitelt a fejem felett az anyamadár. Letenni sem akartam, mert minden bokorban lapult egy macska, aki remegve figyelte mikor teszem le a fiókát.
Így hazavittük. Útközben Bálint szépen jött mellettem. Beszélgettünk. Otthon megint megijedt kicsit a madártól, de kiköltöztettem az erkélyre. Bentről Bálint nézte, ahogy kis csirkemell csíkkal megetetem a madarat. Egész nap magyarázta, hogy sírt a madár.
Este azonban visszavittük a kismadarat oda, ahol találtuk. Hangos csiviteléssel hívta az anyukáját. Rögtön válaszolt is neki, ő is, és a testvére is, akkor egy autó alatt ücsörgött – „pijos autó alatt madár” – Bálint szerint.
Rögtön odaszállt hozzá a madárka, mi pedig hazamentünk. ( A másnapi sétánk alkalmával is mesélte Bálint, hogy mi történt a madárral. Sajnos láttunk is egy döglött kis rigót, de jóval messzebb, nagyon remélem nem a mi kis megmentettünk volt).
A héten még Kockásfülű Nyulat kell nézni – „koka nyúl, koka nyúl”. Mire rájöttem, hogy mit jelent…
A hét második felében már jön anyu is, így én is el tudok intézni pár dolgot. Van egy megbeszélésem a Móricz Zsigmond körtéren. Oda el is jönnek velem. Amíg én tárgyalok, addig anyuék sétálnak, és a villamosok áramszedőjét vizsgálják. Nagyon érdekli a fiamat.
Este – talán először – egy buliba megyek. A Mokka kitelepülése előtt csináltunk egy közös Mokka Supermokka bulit. Először nem akartam menni, hisz Bálint éjjel ha ébred, akkor mi lesz, de a környezetemben mindenki küldött. Így elmentem. Nagyon jó volt, persze azért hajnali 1-kor jött a telefon, hogy Bálint felébredt és üvölt, hogy „mama, anyu, hahóóóó, „
Így hazaindultam. Mire hazaértem már édesdeden aludt….
Másnap Bálint felköszöntötte a Nagymamát, mert születésnapja volt. Akit Komámnak hív. – Ez a név onnan ered, hogy régen mám-nak hívta anyut Bálint. Egyszer kérdeztük meg tőle, hogy ez a nagymamám vagy a komám? Azóta a nagyi Komám.
Majd hétvégén megnézzük a nagy vizet Pesten és másnap Esztergomban is. Hosszú volt a hét. Bálint örült, hogy itthon voltam- persze én is…
A következő hét elején – mert keddtől keddig tart a hét, hisz Bálint kedden született – sokat kellett olvasni. Esténként pedig a szoba berendezését mértük mérőszalaggal, szeretném átalakítani a lakást. Ez már kell a lelkemnek. Bálint hihetetlen ügyesen ráérzett mire való a mérőszalag. Mér is le mindent. Közben mondja „5 centi, 5 centi”…. Tündéri…
