A héten Bálint már tobzódik az ízekben. Beléptünk a 28. hétbe, hihetetlen, de Bálint még mindig újra és újra elkápráztat az újdonságaival…
Eszünk a héten:
- túró pépet (2 kanállal, nem ízlik),
- almás kekszet (ez sem ízlik),
- alma-banán pép (nagyon ízlik),
- tésztás- paradicsomos pép (ízlik),
- mangó pép (1 üveggel megevett, nagyon ízlik),
- bébirépa (első darabos, ízlik neki),
- joghurtos pép (ízlik),
- zöldséges pulyka pép (nem ízlik),
- almás zabpehely (határeset, eszi, de nem nagy kedvvel),
- az első csokis babakeksz (nagyon finom, de anya dolgozhatott utána).
Sajnos nálunk is előjött a Tv. Eddig a Szezám utcát néztük csak most már Spongyabob a kedvenc. Szerencsére csak a zenéjére figyel. Azonban azt ha meghallja, már fordul is a Tv felé és mosolyog.
Csofika a cicám is középpontba kerül. Most először figyel fel rá Bálint úgy igazán. Csofi érdeklődve figyeli, de tart tőle. Kicsit félős a cicám, Bálint bátrabb… Mivel, ha jön Csofi mindig mondom, hogy látod ő a Cica… Ezért Bálint mikor meglátja már mondja „tci”.
A járókában mászik körbe-körbe. Egyik alkalommal feltérdel a járóka szélén. Én csak kíváncsiságból, de megmutatom neki, hogy hogyan kell felállni. Térdelésből felteszem az egyik lábát álló helyzetbe, majd pedig a másikat is. Ennyi elég is volt.
Ezután Bálint naponta többször is FELÁLLT a járóka szélén kapaszkodva. Mivel örömködtem hozzá, nagyon tetszett neki, egész nap gyakorolta.
Ezután kinyílt a Világ.:) Mászva eljutott bárhová a Fiam – olyan, mint egy kis felhúzható baba. Megnézte a konyhát, Csofi kaparófáját, ha odaért valahová felállt és nézelődött. Persze így több mindent el is ért… Azonban jönnek a nagy esések is. Sokszor, mint egy kis teknősbéka csak fekszik a hátán a Kincsem. Így a sírások száma is megnövekszik, de ölben pillanatok alatt megnyugszik. Mindig jár a gyógypuszi a fájó testrészre.
A szövegelése is hatalmas. Most minden „abu”. Ezen kívül még énekelget, gagyog – főleg nekem, de a játékoknak is. Szókincsünk most dededed, tyetyetyetye.
Hétvégén ismét programot szervezünk, amíg még jó idő van. A munkám miatt érdekel az OMÉK – Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás-, a volt kollégáim is kint vannak, hívnak, hogy menjek ki, mert így láthatnak engem és persze Bálintot is.
El is indulunk, persze parkoló ilyenkor nincs szabadon. Ezért nem körözünk parkolót keresve, hisz Bálintnak majd aludni is kell. Gyorsan elintézzük a vásárlást – amit Bálint nagyon élvez mindig- majd alvás után délután újra nekivágunk a túrának.
Most találunk parkolót. Bent a vásár nagyon érdekli Bálintot. Az állatok, a nyüzsgés, a sok sok ember nagyon leköti. Főleg a nagyobb állatok tetszenek neki. Így többször is meg kell nézni a pacikat és a bocikat – ha már Bálint nyelvén beszélünk…
Persze én a kollégáimat nem találom. Akkor a terület, hogy hiába keressük, nem tudom meg hol állt a standunk…
Este Bálint nagyon fáradt egy ekkora séta után – anya is..:) Most csak én tudom elaltatni…