Bálint már 70 hetes. Javában issza a tejet is, bár a kakaó még kevésbé ízlik neki. Már mindent eszik, amit mi eszünk. Együtt történnek az étkezések, így a fiam látja, hogy mit eszünk mi. Ebből persze mindig kell neki is, akkor is, ha az esetleg csípős, vagy savanyú. Ezeket is szereti…
Szerencsére a napi két alvás még megvan. Az egyik délelőtt 11 óra felé a másik délután 2-3 között. Igaz nem hosszúak, de legalább alszik, és pihen.
A hétköznapok most csendesen teltek. Én sajnos dolgoztam, Bálint anyuval egész nap játszott, játszótérre mentek. Sőt tettek egy nagy túrát villamossal az Örs- vezér térre is boltba, ahová Bálint a saját lábán ment.
Egyik délután egy rokon látogatott meg minket. Gyöngyi hozott Bálintnak egy csomó játékot, és ruhácskát is. Bálint nagyon örült neki. Sajnos sokáig nem tudott maradni, de nagyon örültünk, hogy láttuk.
A héten Zsuzsi barátnőmhöz megyünk. Ott Bálint az állatokkal van elfoglalva. Zsuzsinak van kutyája, teknőse, papagája, tehát tobzódott a fiam. Bár a kutyus egyszer rávakkantott, és ettől kicsit legörbült a szája. De elmagyaráztam neki, hogy a kutya így beszél, tehát nem kell félni tőle.
A hétvége másik nagy eseménye az Eleven park volt. Bálint nagyon élvezte a sok gyerek közelségét, de a játékoktól félt. A felfújható várra felültem vele, de sírva fakadt. Így maradtak a csúszdák – ahol közösen is csúsztunk -, amik még mindig a kedvencei voltak, és persze a szaladgálás. Azonban a legnagyobb megdöbbenésemre, bármennyire is imádja gyermekem a játszóteret, itt annyira nem érezte jól magát és haza akart menni. Így gyorsan el kellett jönnünk.
Másnap azonban megpróbáltuk a nyári bobozást. Ez már tetszett Bálintnak is. Alig lehetett leszedni a bobról. Ha leszálltunk róla már ment is vissza, hogy újra akar menni egy kört. A lejövetelt végig vigyorogta. A bob-pálya mellett egy kis játszótér is volt, itt is szaladgált a fiam egy kicsit. Sokszor el is esett, de nem sírt. A legédesebb jelenet azonban a büfénél történt. Az én rendmániás kisfiam itt is rendet akart tenni. A büfé mellett nagy kültéri kukák álltak. Bálint összegyűjtötte a faleveleket és már vitte is a kuka irányába, de azt éppen az orra előtt – mivel már záróra volt- egy büfés bevitte a büfé hátuljához. Bálint nem teketóriázott, elindult a néni és a kuka után, hogy ő aztán csak azért is bedobja a gyűjteményt. Nagyon édes volt. És persze sikerre vitte a kukaprojectet is…
