Vége lett az ünnepeknek. Bálint örömmel játszik a játékaival, de nagyon igaz az, hogy a gyereknek nem kell sok játék, hisz felléphet a bőség zavara. Ez nálunk is előjött. Nem is tudja mihez nyúljon a fiam, mert annyi mindent kapott. Elég nekik 3-4 játék – ezt váltogathatjuk – de így azonban el tudjuk érni azt, hogy a baba egyedül is eljátsszon. A sok játék között tanácstalan lesz.
A héten eszünk:
- Csirke barack pép
- Alma – mandarin – már darabos pép
- Kis virsli – enyémből
- Darabos gyümölcs
- Túrós gyümölcs pép
- Vajas kifli – már reggelire a tápszer mellé
- Bolognai spagetti – saját főzés
- Narancs lekváros gofri – reggeli tápszer mellé
- Korhely leves és Sólet – a mi újévi menünkből kapott
- Paradicsomos krumpli (Bálint újévi menüje, de ez nem kellett neki).
Az etetőszéket a tv elé tesszük – nemcsak azért mert tv nézés közben sokkal többet eszik Bálint, hanem mert a kis lakásban csak ott volt hely neki. Így azonban a mesék közben kétszer annyi ételt lehet megetetni vele – mert csak bámul és tátog – mint e nélkül.
Az evések között Bálint a zenélő játékaival játszik. Már amilyen gombot tud, megnyom rajtuk. Elég egyszer megmutatni hogyan működik. Ezen kívül mindent lerámol. A polcokat söpri lefelé. Amit elér, azt ledobálja. Alig győzöm összeszedni.
Még van a karácsonyi sütikből otthon, ezért kisfiam is rabol egy – egy sajtos rudat néha. Ezt egyedül eszi meg, igaz utána rögtön porszívózni kell, de nagyon meg van érte dicsérve.
A két ünnep között barátnőmékhez is elnézünk. Ott egy 4 éves kislány – Nicki – is van. Bálint imádja őt – és persze a szerelem kölcsönös. Érdekes volt látni, hogy fiam mennyire érdeklődik a nagyobbak iránt. Mindenhová követte Nickit – persze benne meg előjött már most az anyai ösztön – és mindent megmutatott a fiamnak.
A babáit, a legokat, a Thomas mozdonyait stb. Bálint csak tobzódott, persze közben kölesgolyót is nassoltak, amit azért Bálint sikeresen a szőnyegbe is beletaposott.
Az év utolsó napja egyben Bálint első Szilvesztere is. Ezt a fiam egy új tudománnyal ünnepelte. Nem elég a zajos, zenélő játékok hada a lakásban, ő most már szalad és közben hangosan kiabál, sikongat, sikít. Az ember füle belefájdul sokszor.
Az év utolsó – Bálintnak azonban az első – rongálását is megtette a Kincsem. Kaptunk Karácsonyra egy üveg bort valakitől, ezt szépen a többi palack mellé tettük a földre. Ez öreg hiba volt. Bálint ezt is – mint a műanyagokat – egy jól irányzott mozdulattal földhöz vágta. Kikaptam a katasztrófa helyszínéről, de szerencsére baja nem lett, azon kívül, hogy úszott a borban. Át kellett öltöztetni.
Amíg takarítottam Bálint a szőnyegen ült és nézte a folyamatot, nem mert közelebb jönni. De még két nap múlva is tömény alkohol szag volt a lakásban – hiába nyitottunk ablakot.
Hiába volt ünnep Bálint akkor is a szokott időben lefeküdt. Az éjféli őrületet is átaludta.
Másnap indultunk Esztergomba egy gyors Boldog Új évet kívánni. A gyors ebéd után kicsit hintázott a kapott hintán, majd a karácsonyfa aljára aggatott szaloncukrokat huzigálta lefelé. Így sikerült megkaparintania egy különleges díszt. Ezt még az én dédmamám készítette. Igazi dió volt befestve ezüst színre, és ügyes módon felfűzve cérnára.
Persze Bálint ezt is – mint a szaloncukrokat – a cérnát fogva ütögette a parkettához. Így sikerült megnézzük, milyen is egy közel 100 éves dió belseje, mert fiam sikeresen széttörte.
Tehát megvolt az év első rongálása is két napon belül. Szerencsére volt még ilyen dísz a fán, de azt már gyorsan feljebb pakoltuk.
A hét nekem szomorúan telik, mert egy újabb nyuszimat veszítem el. Sajnos már nagyon öregek az én kis kedvenceim, de az elmúlt évek során mindig velem voltak, így nagyon szomorú vagyok.
