Bálint blogja

Megint a Nagymamánál nyaralunk (17. hónap)

Bálint 73 hetes, augusztus elejét írjuk 2012-ben. Egyik éjjel vihar volt, nem vettem észre, de az ablak bukóra kinyílt. Mivel Bálint nem hajlandó magán elviselni semmilyen takarót, így remélem nem fázott meg az éjjel. A viharra magára nem ébredt fel.

Nappal már csak egyszer alszik Bálint. Ez általában 11-12 felé van, utána jön az ebéd. Ilyenkor gyorsan elalszik Bálint, de mellé kell feküdnöm.

A héten nem kaptunk tápszert, így először tejet kapott este tápszer helyett. Nem kellett neki, meg sem kóstolta. Ezért természetesen aludni sem akart. Inkább rohangált az ágyon. Mondtam többször is, hogy be fogja verni magát a falba. Még ki sem mondtam a fiam csattant a falon. Mint az éji bogár, rögtön csönd lett. Mivel én akaratlanul röhögni kezdtem, Bálint is nevetett, pedig elsőre görbült a szája. Ezután azonban már direkt ütötte a fejét a falba, mert azt hitte sikere lesz. Szépen elmondtam, hogy ezt nem szabad, ez nem vicces. Pár perc múlva abba is hagyta, mert látta nem érdekel engem. Éjjel azért félálomban bedörgölte az egész üveg tejet…

Általában naponta vagy maximum 2 naponta van kaki, ami már szép bogyós, nem folyós. És persze egyre büdösebb…

A héten eszünk:

  • Kakó, gofri, müzli – reggeli
  • Lecsó- vacsora
  • Melegszendvics – reggeli
  • Nyuszihús- ebéd (én elvből nem eszem nyuszit, de Bálintnak ízlett)
  • Hortobágyi palacsinta – ebéd
  • Virsli, kifli, paradicsom, sajt – vacsi
  • Tenger gyümölcseit – megkóstolta tőlem (nagyon ízlett neki)
  • Görögdinnye – nasi
  • Görög joghurt – nasi
  • Gyümölcsleves – ebéd
  • Vajas pirítós, paradicsom – vacsi
  • Alma- nasi
  • Vajas kenyér, csípős sajt – reggeli (imádja a csípőset)
  • Rántott hús- ebéd
  • Őszibarack- nasi
  • Sonkás paradicsomos táp – még maradt otthon, ezért kapta meg.
  • Sós perec- uzsi, nasi

Még mindig a felmosás a sztár a héten. A kis moppjával az egész lakást már többször felmosta a fiam. Emellé újabban rajzolunk. Ül Bálint az ölemben, fogja a kezem én pedig rajzolok. Nagyon tetszik neki.

A héten most nem dolgozom, ezért lemegyünk anyuhoz Esztergomba. Mivel a hazaút alatt Bálint szépen kialudta magát anyuhoz érve teljesen fel volt dobódva. Rohangált a lakásban. Ilyenkor anyunál még a kis babakádjában megy a fürdetés. Hiába nagy már Bálint imádja ezt a kádat. Jókat fröcsköl, mikor fürdünk. Az egész szoba úszik a fürdővíztől.

Utána az altatás sem különb. Az ágyon rohangál Bálint, tép le a falvédőt. Igazából már régen aludnia kéne – hisz este 9 körül van már az idő – itt azonban le sem lehet fektetni. Ha ránéztem, akkor hasra vágta magát az ágyon, mintha nem is csinált volna semmit. Nagy betyár már.

Mikor otthon vagyok igyekszem a fontos dolgokat elintézni, amiket csak itthon tudok- hisz én ide vagyok bejelentve. Ilyenkor jön a banki ügyintézés, a hivatalokba járás. Azonban a múlt héten nem tudtam kozmetikushoz sem menni, pedig nagyon rám fért már, ezért itt bekönyörögtem magam egy szemöldökszedésre.

Bálint elkísért, mikor lefeküdtem a kozmetikus ágyra, és elkezdték szedni a szemöldököm, Bálint őrült ordításba kezdett. Hiába mondtam, hogy nem bántják anyát. Még a hasamra is felültettük Bálintot, de nem bírt magával. Meg kellett nyugtatnom és ki kellett vinnie anyunak, míg gyorsan befejeztek engem. Nagyon meglepő volt ez a viselkedése, mert otthon él, ha a fürdőben sminkelek, fésülködöm, vagy bármi szépészeti dolgot csinálok.

A nap folyamán ki is húzta a gyufát a fiam. Állandóan olyan helyekre nyúlkált, ahová nem szabadott. A számítógépet ki – be kapcsolta. Miután többször rászóltam, és szemközt nevetett, ezért rásuhintottam a pelenkás fenekére. Meglepődött – mivel szoktunk olyat játszani, hogy pofozgatom a fenekét, és nem csaptam nagyot, a hangomat viszont felemelte. Görbült is a szája és sírni kezdett. Nagyon lelkifurdalásom volt, mert olyan szemrehányóan nézett rám. Rögtön megölelgettem – amivel agyon is csaptam rögtön a tekintélyem, amit kiharcoltam magamnak. A fiam rögtön ott termett a gépnél és röhögve csinálta tovább a rosszaságot. Ekkor rákiáltottam. Ez hatott.

A héten sokat sétálunk a városban Bálinttal, vagy ha én picit pihenek, akkor anyuval mennek vásárolni. A boltokban Bálint a babakocsit szereli, de mindenhol sikere van, mert olyan kis vigyorgós még.

Az egyik séta alkalmával vettünk fagyit is. Bálint is kapott tölcsért, meg egy kis fagyit is bele, de az nem ízlett neki. Az Erzsébet – parkba sétáltunk. Itt Bálint rohangált a Duna- parton. Egy hajót is megnéztünk, mert épp akkor jött arra felé. A porban hatalmasakat esett. Én ilyenkor – ha látom, hogy csak elesett és nem ütötte meg magát – nem megyek oda hozzá, mondom neki, hogy keljen fel, hisz ilyen előfordul. Az Erzsébet parkban a gyógyító köveknél is időztünk kicsit. Bálint is megfogta a köveket. Nagyon tetszett neki. Majd hazafelé a játszótéren egy hasonló korú kislánnyal játszott, míg a nagyobb lányok össze – vissza hurcolták a fiam. Nagyon népszerű volt a szépségem.

Majd hazafelé a játszótéren egy hasonló korú kislánnyal játszott, míg a nagyobb lányok össze – vissza hurcolták a fiam. Nagyon népszerű volt a szépségem.

Otthon már várt minket az én megmaradt kis cicám. Csoma egy kis kóbor cica volt, aki pár évvel ezelőtt anyu ablakába ült. Hónapokig etette, de nem akarta beengedni. Majd persze tudtam ez is el fog jönni. Csomának anyu szerzett egy jó gazdit, de pár hét múlva megint az ablakban ült, így lett a mi cicánk. Már nagy volt mikor megjelent, de nem tudjuk mennyi idős lehet. Bálint imádja Csomát – sajnos a többi cicámat nem ismerte Bálint, mert a perzsáim majd egy időben 18 évesen Bálint születése után elpusztultak.

Csoma viszont állandóan hízeleg Bálintnak, tolja a fejével előre, Bálint meg élvezi, hogy incseleg neki a cica.

Mivel Bálint egyre többet nézi magát a tükörben, ezért kipróbáltam egy kis kísérletet. 3 éves gyerekeknél végezték el. Kis rúzsfoltot tettek a homlokukra. Ha a gyermek nem a tükörre nyúl a foltra, hanem a saját homlokára, az azt jelenti, hogy felismeri saját magát a tükörben. Alakul az én tudatosulása. Hát nálunk ez még több kevesebb sikerrel, de sikerült, pedig még nem vagyunk csak 1,5 évesek…

Az én szomorúságom, hogy Bálint nem ad puszit. Egy ideig adott, aztán már nem. Pedig tőlem annyit kap és próbálom is megmutatni, hogyan kell puszit adni. Néha ad, nagy nehezen, de általában bólogat, hogy nem, ő nem ad.

%%wppa%% %%slide=3%%