Hányszor előfordult már, hogy vendégek jöttek, mi pedig büszkélkedtünk gyermekünk ügyességével, épp aktuális tudományával. Odamentünk a Picihez és mondtuk neki, hogy ezt vagy azt csináld. Persze ilyenkor nem csinált semmit, mi pedig lehangoltan hozzátettük, hogy pedig nemrég még csinálta…
A gyerek nem cirkuszi látványosság, nem szabad noszogatni, frusztrálni, hogy ámulatba ejtsük az ismerősöket. Lehet, hogy a gyermek nem is érti, mit mond az anyja, de azt megérezte, hogy valamiért csalódott és lehangolt lett. És ez persze hozzá kapcsolódik.
A gyermek pontosan azt csinálja, amit szeretne, amit tud, de mindezt akkor, amikor tudja, amikor jó neki. Nem szándékosan titkolja a tudományát. Ha arra kérjük, hogy ismételje meg azt, amit már egyszer csinált, de nem sikerül neki, csak kudarcot váltunk ki belőle. Azonban, ha mégis sikerül neki, ha mondjuk, akkor pedig nem a gyermekért örülünk, hanem mert olyan édes, ahogyan csinálja.
Mindig figyeljünk oda ezekre. Ha ketten vagyunk a babával akkor is jár a dicséret az üdvrivalgás, nem csak akkor, ha ügyes volt – akkor is, mert emiatt újra fog próbálkozni – akkor is, ha jól viselkedik, vagy épp azt érezzük, hogy szeretnénk. A puszik bármikor adhatóak. Ha pedig nem sikerül valami, mélyen titkoljuk el azt, ha véletlenül csalódtunk – ügyesek legyünk, mert a gyermek megérez mindent – akkor mondjuk azt, nem baj, nagyon ügyes vagy – puszi, ölelés – legközelebb megint megpróbáljuk…