Rivalizáló testvérek

A féltékenység, a feszültségek egy családban, ahol több gyerek is van elkerülhetetlen. Azonban ez a családi élet normális velejárója is. Ezért nem mi szülők vagyunk a hibásak. Egyszerűen csak a gyermekeinknek más az igénye, és persze sose felejtsük el, hogy hiába testvérek, attól még önálló személyiségek. A mi dolgunk, hogy a feszültségeket csökkentsük.

A rivalizálásnak számos oka lehet:

• Minden gyermek más és más, eltérő képességekkel rendelkeznek
• A testvéreknek versenyezniük kell a szülők figyelméért
• A gyermekek teljesítménye minden életkorban eltérő
• Kevés időt szánunk a gyermekek nevelésére
• Harcolniuk kell a szeretetünkért

 Jelei lehetnek:

Nagyon eltérő módon nyilatkozhat meg a rivalizálás. Elég hozzá akár annyi is, hogy az egyik gyermekünk figyelmetlen és feldönti a testvére játékát. Rivalizálásra gondoljunk, ha a nagyobb testvért éppen dicsérjük, mikor a kisebb „megüti” valamijét, csak azért, hogy rá figyeljünk. Sokszor előfordulhat, hogy az újszülött testvér megérkeztével az eddig szobatiszta gyermekünk újra bepisil.

Nagyon fontos hogyan reagálunk ezekre. Soha ne bántsunk, tiltsunk, kiabáljunk. Először gondoljuk mi át, mi okozhatja a rivalizálást, ne hirtelen haragtól cselekedjünk. Higgadtan álljunk a problémákhoz, ha magunk is feszültek vagyunk, csak fokozzuk a rivalizálást.

Előfordulás:

• Rivalizálás leggyakrabban akkor fordul elő, amikor a legkisebb gyermek 3-4 éves
• Ha az egyik testvér 2-3 éves gyakoribb a verekedés
• 3-4 évesen leggyakrabban egy játék miatt tör ki a harc
• 4-5 évesen már inkább a saját erejüket fitogtatják a gyermekek
• Előfordulhat, hogy az egyik gyermeknek semmi baja a testvérével, de a másik – személyiségéből fakadóan – féltékenyebb típus

Életkorok:

1-2 éves kor: 

Egy tipegő nagyon önző. Nem abban az értelemben, amit mi felnőttek értünk ezalatt. Egy ilyen kisgyermek még nem ismeri el, hogy rajta kívül más is létezik. Ez természetes ebben a korban. Az érdekli, hogy mindent megkapjon, amit akar. Ilyenkor a rivalizálás nem túl erős, mert a gyermek csak saját magára koncentrál.

2-3 éves kor: 

Ilyenkor már az önteltség érzése kerül előtérbe. Azt hiszi körülötte forog a világ, ha mégsem kap egy percre figyelmet már hisztit csap. Ha ilyenkor új kisbaba érkezik, az a gyermek biztonságérzetét rendíti meg, ez pedig vezethet féltékenységhez. Gyermekünkkel már jó előre beszéljünk, játszunk és meséljünk az érkező testvérről. Meséljük el, hogy ő lesz az, aki mindent amit már tud, megtaníthatja neki. Játsszon ő is a növekvő pocakunkkal, akár az uh-ra is elvihetjük magunkkal, ne zárjuk ki a terhességünkből…

3-4 éves kor: 

A gyermek már saját véleményt alkot. Elmondja mit szeret, mit utál. Ilyenkor a kisebb testvér már az idegeire mehet. Sokszor még mi magunk is idegesíthetjük őt. Ha nagyobb testvérei vannak, nem viseli el, ha parancsolgatnak neki. Legyen a gyermeknek önálló élettere, ha teheti külön szoba, vagy csak egy sarkocska, ami az övé, ahová visszavonulót fújhat. Arra azonban ügylejünk, hogy legyen a gyermekünkkel nekünk is közösen – kettesben – eltöltött időnk.

4-5 éves kor: 

Testvéri viszonyok megváltoznak. Ebben a korban egy új baba érkezése már pozitív érzést válthat ki a gyermekből. Azt szeretné, ha a kistesó tisztelné és szeretné őt. Ilyenkor ő is felnéz a nagyobb testvéreire, akik ösztönzőleg hatnak rá.

5-6 éves kor: 

Az iskola belépése az életbe nagy változást hoz. A gyermeknek megvan a saját életritmusa, a maga kis világa, ahol már a barátoknak is helye van. Toleránsan viselkedik kisebb testvéreivel. Az idősebbeket pedig nagyra értékeli, akár még tanácsokat is elfogad iskolai dolgokban tőlük.

7-8 éves kor: 

Már vannak iskolai barátai. Most a kisebb testvérekkel ismét nem kellően toleráns, főleg, ha a barátai is jelen vannak. Ilyenkor a kicsiket kellemetlennek tartja. A nagyobb testvértől azonban kérhet segítséget is, hisz őt megbízhatónak tartja.