Ettől a héttől én dolgozom gyakornokként a tv2 aktívjában reggel 9 – től délután 3-4 –ig. Így anyukám vigyáz ez idő alatt Bálintra. Szerencsére nagyon szeretik egymást, így a hiányom nem tűnik fel a fiamnak. Szegény anyum sajnálom, mert minden nap ingázik Pest és Esztergom között.
Mielőtt munkába megyek, elmondom Bálintnak hova és miért. Ő pedig, megérti. Kikísérnek mindig az ajtóba, fiam pedig lelkesen integet nekem, vagy netán puszit is ad. Persze ettől függetlenül előfordul, hogy keres a lakásban, amikor már nem vagyok, de anyu gyorsan meg tudja nyugtatni. Mikor hazaérek, Bálint a kisszobában elbújik, majd amint belépek az ajtón, szalad ki hozzám. Megijeszt… Majd bújik a lábamhoz.
A héten a reggeli és a vacsora még mindig tápszer. Éjjel is felkel enni, ilyenkor ismét 340 ml-t megiszik. Természetesen még mindig velem alszik, így az én alvásom kétséges, de a fiam nagyon nyugodtan és pihenten ébred – én érzem, hogy az energiáim végét fogyasztom. Azonban egyre többet eszik a saját főzésből, és már csak ritkán kell a jól bevált pépekhez folyamodnunk.
A héten eszünk:
- Gyümölcsdesszert – tízórai
- Krumplifőzelék – ebéd (saját)
- Lapockapörkölt – ebéd (saját)
- Paradicsomos krumpli – ebéd (saját)
- Mandarin, kölesgolyó – nasi
- Túrós gyümölcs desszert – uzsonna
- Pulyka és paradicsomos krumpli – ebéd (saját)
- Bolognai spagetti – ebéd (saját)
- Alma őszibarack pép – uzsi
- Mákos süti, baracklekvárral – reggeli
- Gyümölcsleves – ebéd (saját)
- Hús és kis torta – ebéd (saját)
Az önálló kanalazás még nem érdekli, de van, hogy sikerül rávenni. Ilyenkor minden tiszta étel. Leginkább engem szeret etetni, ha kap lehetőséget. Anyuval napközben sokat nézik a Baby tv-t. Illetve az szól játék közben a háttérben. Bálint már felfigyel a komoly zenére is, anyu nagy örömére – sok a zenész a családban, ő maga is zenetanár, én is 12 évig zongoráztam, anyu testvére pedig, hegedűművész volt. Így mikor Csajkovszkij és Mozart zenéjéről Bálint le nem veszi a szemét – illetve a fülét – anyu nagyon boldog.
Anyu a délelőtti altatást kicsit átalakította – bár ezért később szóltam- a délelőtti vásárlással kötötte össze. Így Bálint a babakocsiban szunyókált. Ennek nem örültem, mert féltem megszokja, hogy ringatva van a feneke, ha alszik. Úgyhogy erről gyorsan leálltak. Kisfiam azonban kezd átállni, hogy naponta csak egyszer alszik. Délelőtt, 1 nagy ritkán 2 órát. Délután már nem lehet lerakni. Így azonban este már nagyon fáradt – bár ott is küzd az alvás ellen. Fürdés után, mellettem kell lennie, a hasamra fekszik és úgy alszik el. Természetesen azért a fürdés előtti fárasztó játékok is megvannak még, csak mindig módosulnak.
Ha mégis sikerül az ágyában lefektetni, akkor a következő játékot játssza. Feláll és sír, majd ha hallja közeledik az ember, már magában kuncog. Amint kinyitom az ajtót, hasra vágja magát az ágyban, még a szemét is becsukja. Én alszom anyu, látod?
Most már Bálint előszeretettel táncol is, ha a zenélő játékaival játszik. Imádja a gombokat még mindig megnyomni. Most azonban már megy rá a risza is. A gombok szeretete már a házban is elterjedt. A lift gombot, az ajtógombot, mindent Bálintnak kell megnyomni. Ezt mindig nagy mosollyal teszi meg. Én mondjuk örülök, hogy a liftben még nem tud garázdálkodni – mert magam sem szeretem a liftet, de ezt nem mutatom neki – de ami késik, nem múlik…
A heti úszáshoz nem volt kedve a héten. Nem akart a vízbe sem bemenni, ilyen még nem volt. Azért minden feladatot szépen végig csináltunk, de láttam rajta, hogy most ez nem tetszik neki. Én hidegnek éreztem a vizet.
A hét nagy részében újra előkerülnek az építő kockák. Rámolja őket serényen vissza a dobozukba. Kiönti és újra vissza. Nagyon hosszú ideig le tudja kötni magát ezzel.
A hét újdonsága, Bálint felfedezte az árnyékát. A szobában sétált és figyelte az erkély előtt a fekete árnyék Bálintot. Ezen kívül megtalálta a krémeimet, amiket előszeretettel kent a hajára. Nagyon édes volt, hisz fogta és hátulról előre kente a fejét, tarkótól, homlokig.
A hét vége felé elmentünk az Aquawordbe. Úgy gondoltuk, talán Bálint most már élvezni is fogja, hisz a vizet szereti. Fiam ismét sikert aratott a pénztárnál, megdicsérték, milyen szép. Azt hiszem, már érzi, ha jót mondanak rá, mert mosolyog – meg dagad a mája (és az enyém is). A babamedencét Bálint nagyon élvezte. Itt ugye leért a lába – babaúszáson nem, ott ölben van. Rohangált a vízben. Az sem zavarta, ha elesett, pedig ilyenkor víz alá került, úgy kellett kimerni, mert a feje nem ért ki a vízből. A legnagyobb siker mégis a csúszda volt (egyenes, és tekergős csúszda is volt a picik medencéjében).
Együtt csúsztunk le, mert nem babáknak volt kitalálva ez a csúszda. A vigyor szétterült fiam arcán. Amint vízbe értünk, már fordult és menni is akart újra. Persze arra figyeltem, mikor becsobbantunk a vízbe, Bálint ne kerüljön víz alá, őt kitartottam a vízből. A strandon sétáltunk is, de az óriás csúszdák kötötték le a legjobban. Azt hiszem kis extrém sportos lesz a fiam – bár én ezektől mindig is féltem – annyira rajong azokért a dolgokért, amik még koránt sem neki valóak.
A nagymedencébe is átmentünk. Itt Bálint többször beugrott a vízbe a partról, nagy sikert aratva a felnőttek között, ahogy a kis duci Manóm belecsobbant.
Szombaton ismét gyermekvasutazni mentünk. Igaz most a sétán volt a hangsúly. Elmentünk 2 megállót a vasúttal – Bálint élvezettel nézelődött, majd gyalog indultunk vissza. Azonban nem gondoltam, hogy Bálinttal nehezebb sétálni, mintha kutyát sétáltatnék. Minden fához oda kellett menni, meg kellett fogni. A babakocsit tolta – már összecsukható, esernyő babakocsink van szerencsére. Minden követ fel kellett szedni, minden virágot meg kellett szagolni. A kb. 20 perces út, így közel 2 órás lett.
Mikor visszaértünk a kiindulási ponthoz, egy homokozóra leltünk. Bálint belevetette magát és tulajdonképpen figyelmen kívül hagyva engem, elkezdte a homokozót kipakolni. Simán ott lehetett volna hagyni – persze nem komolyan – észre sem vette volna. Szóltam hozzá sem figyelt, teljesen belemerült a lapátolásba. Persze közben azért jókat falatozott is a homokból.
Viszont így hulla fáradtan ért haza, és gyorsan elaludt este.
Én hétvégén még egy forgatásra mentem Dobogókőre, így Bálint is elkísért. Nagyon jól érezte magát, bár a meleg nem tett jót neki. Újra kijöttek a kiütései a naptól, pont, mint tavaly. Viszont rengeteget gyalogolt a hegyen a fiam, nagyon ügyesen ment már. Ezután anyuhoz mentünk Esztergomba, ott ebédeltünk.
Miután hazaértünk és Bálintot lefektettem, láttam, hogy a szentem rájött, hogyan lehet az ágyról gond nélkül lemászni. Tulajdonképpen lefarol az ágyról… Ismét egy újabb tudomány.
[dmalbum path=”/wp-content/uploads/dm-albums/Blint 13 hnapos/”/]