2014 április végét írjuk. Bálint már 162 hetes, azaz már betöltötte a 37. hónapját. 3 éves elmúlt. A bölcsi most már rutinszerűen megy. A napirendje is szépen alakul újra a bölcsi miatt. Napközben alszik, ezért este később fekszik, megvár engem. Ez mondjuk nekem nem túl szerencsés. Éjjel még többször kel kakót inni- ami neki a tejet jelenti.
A héten eszünk:
- Bölcsi koszt- még mindig pépes- ezt nem hiszem el
- Meggyleves- ebéd
- Banán- nasi
- Húsleves- ebéd
- Főtt hús- ebéd
- Diós csiga- reggeli
- Túrógombóc- ebéd
- Rántott hús, reszelt krumpli- ebéd
- Húsos pita- vacsi
A bölcsiben is jött a nyuszi a héten. A szekrénykében volt egy csokinyuszi- örült neki Bálint, de nem ette meg. Persze a szokásos „miért” kérdéseket most is feltette. Azt hittem ez a korszak gyorsan elmegy, de már vagy fél éve tart és ki tudja mikor lesz vége.
Tombol a dackorszak- bár megnyugtatott a védőnő, hogy ez „csak” 20 évig fog tartani és rosszabb lesz. Mindenre „nem „ a válasz, vagy éppen ugye a miért? Az eddig szépen köszönő gyerekem egy kis bunkócska lett. Úgy kell belőle kicsikarni egy sziát, ha éppen olyanja van. Ha pedig jó a kedve akkor képes Jó napotot és viszontlátásrát is köszönni.
Egy ilyen szép köszönésért kapott a gyógyszertáros nénitől szopogatós cukorkát. Nagyon örült neki. Otthon meg is kóstolta. Persze rágta amint lehetett.
A bölcsis barátok már gyűlnek. Minden reggel öleléssel fogadják egymást. Imádnivalóak. Kíváncsi vagyok mikor kezdődik majd el a versengés közöttük. Mert már csak hetek kérdése szerintem.
Bálint nagyon gyorsan tanul. A számolást már művészi fokon csinálja. Bármilyen számot kiolvas, és most már az összeadás kivonás is egész jól megy neki. El vannak tőle ájulva a bölcsiben. Viszont a tanulással el lehet őt bolondítani. Sokat kacag, mikor tanulgatunk- de persze ő kéri, hogy számoljunk.
A legújabb bolondsága egy kis hangképző gyakorlat. Aki járt kórusba tudja, hogy az éneklés elkezdése előtt bemelegítik a hangszálakat különféle énekes versikékkel. Mivel anyum kórust is vezetett, előjött Bálintnál is egy ilyen dalocska. A „mendegél a mandarin” nagyon megfogta a fiamat. Anyumnak már telefonban is szokta röhögve mondani- pedig eddig a telefontól idegenkedett. Nem akart bele beszélni soha.
A hét utolsó hétköznapján megtréfáltak minket a bölcsiben. Senki nem szólt, hogy nevelés nélküli nap van. Mi pedig mentünk. Zárt kapuk fogadtak. Bálint hazáig erről beszélt, hogy nem engedtek be, mert zárva volt. Nagyon érdekelte a dolog.
A hétvége gyorsan eltelt. Bálint játszott- most a laptop a nyerő, mert talált rajta billiárd játékokat. Hihetetlen, milyen érzékük van a mai gyerekeknek ezekhez a műszaki dolgokhoz.
A hét csodája, hogy Bálint nagy meglepetésemre a már látott szavakat simán elolvassa. Szerintem kép olvas. Megtanulta magát a szót, és ha látja simán mondja, még mielőtt bárki mondaná neki mi van kiírva.
