- aug. 11-re voltam kiírva második kisfiammal, a nagyobbik 6 éves volt júniusban.
Július 28-án délben telefonáltak az oviból, hogy menjek érte a kisfiamért, mert megy a hasa. (Reggel még semmi gond nem volt…) Persze a gyerekorvosunk épp akkor volt délelőttös, így már nem tudtam elvinni hozzá, majd csak másnap délután rendelt legközelebb. Addig adtam neki itthon hasfogót. Egész délután és éjszaka járkáltunk a wc-re vele… Alig aludtunk valamit.
29-én délelőtt voltam nst-n és tanácsadáson is, megnyugtattak minden a legnagyobb rendben, semmi gond. Délután még elmentünk a gyerekorvoshoz, aki nem is írt fel mást, csak adjam tovább az itthoni hasfogót, diéta, sok folyadék, stb… Még akkor is ment a hasa, igaz kevesebbet mint előző nap, gondoltam nem is lesz itt már semmi gond. Igaz kevesebbet evett, de ivott sokat.
Este én még kiírtam az üzenőfalra, mivel jún 30-án Judit nap van, hogy „A Juditoknak előre is boldog névnapot holnapra (aki holnap tartja)! Ugye már nem lehet tudni itthon leszek-e holnap vagy esetleg a szülőszobán… :)” Mintha már tudat alatt valamit sejtettem volna! 🙂
Estefelé egyik wc-zés közben észrevettem, hogy valamilyen sűrű fehér folyásom volt. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, gondoltam ez lehet általános ebben a stádiumban már. Lefekvés előtt a kisfiamnak sűrűsödtek a hasmenései, olyannyira, hogy telefonáltam is anyukámnak, (mivel a férjem épp dolgozott), hogy lehet jönnie kell majd éjszaka segíteni nekünk, mert ha így haladunk az ügyeleten kötünk ki. Éjszakára aztán kevesebbet kellett menni, igaz éjszaka 11-kor hányt is. Akkor éreztem, hogy nekem is mintha görcsölne a hasam. Gondoltam biztos én is elkaptam valamit tőle, így aztán visszafeküdtem aludni. Párszor még fel-fel ébredtem az éjszaka folyamán, de nem voltam magamnál a fáradságtól. Hajnalban ½ 5-kor is szólt, hogy mennie kell ismét. Nagy megdöbbenésemre, akkor is épp görcsölt a hasam.
Na, gondoltam nagyon hiányzik most egy hasmenés így 38 hetesen! Aztán a kisfiam szépen visszaaludt, de én nem tudtam. Aztán idővel ismét éreztem a görcsölést. Akkor már sejtettem, hogy nem hasmenés lesz ebből, de nem voltam benne biztos. Akkor már elkezdtem mérni a 2 görcs közötti időt. Ekkor volt ¼ 6, és 20 perces fájásaim voltak, és így visszagondolva az éjszakai fájásaim is azok voltak már, csak én átaludtam a fáradtságtól, amit nem is bánok! 🙂 Most már biztos voltam benne, hogy baba lesz a vége. Keltettem is a párom, aki az éjszaka folyamán hazaért, hogy itt az idő, menni kell.
Készülődés közben én még csináltam magamnak reggelit és 2 fájás közben ettem, mert hát ugye nem lehet éhen menni szülni… 🙂 6-kor hívtam anyukámat, hogy jöjjön, mert menni kell. Szegény hirtelen azt se tudta hogy mi is a szitu, hogy az ügyeletre kell menni a kisfiammal, vagy szülni nekem… Közben folyamatosan mértem a fájások közötti időt. 6-kor már 10 percesek voltak. Gondoltam nem hívok még mentőt, még nem olyan sűrűek… Végül ½ 7-kor hívtam, akkor már 5 percesek voltak.
Pár perc alatt itt is voltak, és elindultunk a kórház felé, ami 20 km-re volt. Útközben a mentős az adatfelvétel mellett mindig mérte a fájások közötti időt, fél úton már 2 percesek voltak, és nekem le kellett feküdnöm a mentőbe. A mentős azzal nyugtatott út közben, hogy anyuka, szülesztettem én már mentőben! 🙂 Na de én nem akartam megtapasztalni milyen lehet… 7 előtt 10 perccel be is értünk a kórházba, de én már nem tudtam bemenni a saját lábamon, mert már szinte szünet nélkül jöttek a fájások. Akkor hordágyon irány az ambulancia. Ott mire sorra kerültem 7:06 lett. Az asszisztensnő megkért, hogy feküdjek fel egy sima nőgyógyászati székre úgy ruhástól, hogy nézzen egy szívhangot. Hát gondolhatjátok… Alig bírtam felmászni rá… Akkor alig találta meg, de végül meglett! Akkor öltözzek le, mert jön az ügyeletes orvos, és megvizsgál, mennem kell-e a szülőszobára, vagy csak az osztályra fektetnek be! Hiába mondtam hogy állandó fájásaim vannak… Akkor 10 perc múlva jött a doki, de nekem az a 10 perc is felért legalább 30-nak…
A vizsgálat során a doki megállapította amit már amúgy is sejteni lehetett, hogy már a kitolási szakaszban vagyok, már teljesen nyitva van a méhszáj. Hívott gyorsan egy hordágyat, hogy azzal vigyenek fel a szülőszobára, nehogy elfollyon út közben a magzatvíz. 7:15-kor kerültem fel végül a szülőágyra. Egy nagyon kedves doktornőhöz kerültem, aki először nem tudta pontosan milyen stádiumban is vagyok, de egyhamar kiderült az Ő számára is, itt egyhamar baba lesz! Igaza is lett, hisz 7:35-kor 3200 g-al és 54 cm-rel megszületett Zsombi. Mikor a hasamra tették és megsimogathattam teljesen megkönnyebbültem, és megköszöntem neki, hogy ilyen ügyes és gyors volt!!!
A teljesen akkor tudtam csak megnyugodni, mikor beszéltem anyukámmal, hogy itthon is rendben van minden, a nagyobbik kisfiam hasmenése is gyógyulóban van.
A párom, mint utólag kiderült azt hitte már ott a mentőben megszülök! 🙂 Bevallom őszintén nagyon nem bánom, hogy hamarabb jött, így legalább nem volt időm azon gondolkodni mi hogy lesz, hanem sodródtam az árral és végül nagy volt a boldogság!
Mindenkinek ilyen gyors és ha lehet ezt mondani könnyű szülést kívánok! 🙂
