Ott kell kezdenem, hogy a lányom (33 hónapos) Anna, Peti és Gergő (ezentúl csak APG) függő. Minden nap ezerszer kell elolvasnom újra és újra a történeteiket, többek között a maciparkos mesét is. Innen jött nyáron az ötlet, hogy miért ne mehetnénk el mi is megetetni a macikat.
Veresegyháza Budapesttől 32 kilométerre található, tőlünk Veszprémből kicsit hosszabb az út 🙂 (154 km). Annyira nem indultunk korán, és nem is autópályán mentünk, így bár hosszabb volt az út, de be tudtunk menni boltba, láttunk sok-sok templomot, a Velencei tavat, majd Budapesten áthaladva a nagy Dunát és hidakat, amiket Aliz annyira szeret.
A macipark az év minden napján fogadja a látogatókat, és a belépő sem eget rengetően nagy összeg, viszont sok macit lehet látni és etetni. Ami külön jó, hogy saját, hozott mézet is meg lehet etetni a macikkal, nem muszáj az ajándék boltba drágán megvenni amit kínálnak. (Persze ezt a pénzt is a macikra fordítják). Nagy fakanalakon darazsak hessegetése mellet (már ha tavasszal és nyáron megyünk) lehet kínálni a csemegét a barna bundásoknak, akik karnyújtásnyira várják a finom falatokat. Aliz ekkor még nem volt két és fél éves, de lelkesen kiabált a maciknak, hogy egyék meg az ő mézecskéjét 🙂
Hatalmas élmény volt, hisz az állatkertekkel ellentétben tényleg csak egy kerítés választ el a maciktól (meg persze a villanypásztor, ami belülről húzódik végig a kerítésen, olykor megcsapva a macik orrát, ha nem elég figyelmese nyújtjuk be nekik a csemegét!!!)
Aliznak nagyon tetszett, így megígértük, jövőre újra ellátogatunk a macikhoz és viszont nekik sok-sok finom mézet 🙂
(http://medveotthon.hu/index.php?option=com_mjfrontpage&Itemid=3)