Bálint a héten 97 hetes, 2013 január végét írjuk. A tél még tombol, hideg van, ezért sétálni nem igazán lehet. Azért anyuval egy kicsit kimennek, de én féltem kicsit Bálintot. Azonban a szokásos körutakat meg kell tenni vele, mert igényli.
Én persze dolgozom, most már folyamatosan a Szupermokkában, tehát Bálint anyuval van. Hetente egy szabadnapom van.
Bálint azonban nap közben többször kérdezi. „mama?”- anyu mindig mondja neki, hogy mama dolgozik…Ilyenkor szakad meg a szívem…
A héten már próbálkozunk a fogmosással is. Én ülök a kád szélén, és mosom a sajátomat – krém nélkül – Bálint a sajátját a kis keféjével. Próbál utánozni.
A héten eszünk:
- Húsleves- ebéd
- Főtt csirkecomb – ebéd
- Sárgarépa főzelék – ebéd
- Paradicsom püré – ebéd
- Kakaós csiga – reggeli
- Banán- nasi
Bálint most már nagyon érdeklődik a fényképek iránt. Állandóan azokat kell nézni. Ha valami érdekeset lát a fényképen azt persze otthon is meg kell csinálni. Pl. az egyik képen Bálint gyertyát fúj, így egész este gyertyát kellett neki gyújtani, ő pedig fújta – bár inkább köpésnek nevezném – a fújást én végeztem a háta mögül… nagyon örült a sikernek.
A séták alkalmával Bálint már az autók rendszámtábláján mutogatja a számára ismert betűket. Odaszalad és betűz. Ez érdekli, így a betűket folyamatosan magyarázzuk neki.
Az érdekesség, hogy mindig jobbról balra olvas.
A rendszámokon levő zászlót is mindig megnézi, így anyum elmondta neki a versikét: „Piros, fehér, zöld, ez a magyar föld”…Erre Bálint is tudja már: „Pijos, fehéj, zöld, magyaj föld”
A hétvégén az Állatkertbe szerettünk volna menni, de mire odaértünk bezárt. Így sétáltunk a Városligetben. Először a kacsákat néztük meg a tóban. Ki is jöttek a partra, Bálint meg akarta fogni őket. Vigyázni kellett nehogy a vízbe menjen utánuk.
Természetesen egy maradék hókupacban is felbukott a fiam. Majd a ligetben egy elkerített részre szabadult be, ahonnan csak nagy nehezen tudtuk kicsalogatni.
Elég sok kiránduló volt a Vajdahunyad várnál. Bálint kiszúrta magának az ázsiai csoportot, és incselkedett velük. Egy idő után a csoport már Bálinttal foglalkozott és nem a saját idegenvezetőjükkel.
A visszaúton még a korcsolyázókat is megnéztük.
Másnap újra megpróbáltuk az Állatkertet. Még az utolsó fél órára be tudtunk menni. Sajnos télen nagyon korán zár a kert. Így sietnünk kellett a házak között. Először a vízilóhoz mentünk. Bálint itt kicsit megijedt, mert a víziló már éhes volt és nyitogatta a száját. Ezen kívül a házban levő szag sem tetszett neki.
Viszont a szabadon levő madarak tetszettek neki. Egy a albínó pávát kergetett, azt majdnem meg is fogta Bálint. Az állatsimogatót csak kívülről néztük meg, de Bálint ott is hívogatta az állatokat.
Mivel Pingu a kedvenc otthon megnéztük a pingvineket is, de ők éppen ettek, így nem volt túl sok látnivaló. Viszont a fókák kárpótoltak. Megnéztük őket a víz alatt is az üvegen keresztül…Bálint hangosan mutogatta, ha jött egy fóka.
A következő hét elején ismét anyuval van Bálint. Én karácsonyra megkaptam az én gyerekkori beszédemről készült kazettákat. Anyu átíratta cd-re őket. Most a 22 hónapos cd-t meghallgatták Bálinttal. Bálint nem értette, hogy én vagyok a cd-n és annyi idős vagyok mint ő. Viszont azt észrevette, hogy építőkockázunk, így neki is kellett. Anyuval elővetette és építeni kellett.
Utána persze a megunhatatlan Halász Judit cd-t kellett hallgatni.
Kattints a képre és nézd meg a galériát:
