Víz! Víz! (16. hét)

Ezen a héten megtörténik az első igazi hátközépig érő kaksizásunk. Az az igazi babakaka.
Előtte napokig nem volt semmi, úgyhogy én rettenetesen örültem neki. Bár tény, hogy azonnal vinnem kellett mosdatni Bálintot. Betartottam csak a kádba a csap alá, szerintem még a füle mögé is jutott belőle.
Mivel már barackot is eszünk, így a széklete már egészen más állagú és persze szagú is. A görény sokszor sírva könyörög az ajtóban a receptért olyan büdös. Ezen kívül rettentő nyúlós lett, nehezen lehet letörölni a popsijáról.

Most, hogy kitámasztva ül a Drágám nagyon örül magának. Nézelődik, Tv-t is néz, gagyorászik. Egyedül is nagyon jól eljátszik. Persze sokáig nem hagyom még, hogy így üljön, de azt a néhány percet kihasználja.

A szobában a polcon nagyon érdeklődik a plüssállataim iránt. (A sajátja persze már nem okoz ekkora érdeklődést). Mindig meg kell neki mutatni a polcon levőket. Néhány alkalom után, már ha kérdezem, hogy hol a nyuszi? Már fordul is felé.

A héten végre végig tudok neki olvasni egy teljes mesét. Eddig szó szerint falta a könyveket, hisz amint kézbe vettem a könyv már a gyerek szájában landolt. Most azonban szépen mosolyogva végig hallgatta a Kis vakond nadrágja című mesét. Én a képeket meséltem neki, ő pedig végig kommentelte az egészet. (Rettentő érdekes volna tudni, mi jár ilyenkor egy baba fejében, vajon mit mond?).

Mivel júliust írunk és épp dolgunk van a Balatonnál (Siófokon), így megtörténik az első találkozás a nagy vízzel is. Egy pizzázóban ebédelünk – bár előtte sokat törtük a fejünket, hogy hova mehetnénk, mégis egy 15 hetes baba hogyan bírna ki egy ebédet – Bálint hihetetlen rendes volt. A hordozójában nézelődött – azt feltettük egy székre – mivel kerthelységben ültünk. Az embereket leste, beszélt hozzájuk, bóbiskolt vagy épp mosolygott az aktuális nénire, bácsira, aki megcsodálta.

Ezután jött a nagy csobb. Ha már lejöttünk, ússzunk is egyet. (Idén úgyis ez a nyaralás). A parton 50 faktoros naptejjel bekentük Bálint pelusból kimaradt részeit- mert csak úszó pelus volt rajta- ettől függetlenül azért árnyékban telepedtünk le.

A víz nem volt meleg, féltem mit szól majd a fiam a vízhez, hisz azért ez nem a babakád a szobában. Bálint nagyon komolyan nézett, nem sírt. Látszott rajta, hogy csattognak a kerekek a kis fejében. Egészen bele is merítettem a vízbe őt. Nem voltunk bent sokat – kb. 20 percet – a végére már mosolygott, sőt csapkodott is.

Aznap este nem volt gond az alvással….

Másnap, ha már lúd legyen kövér alapon – mivel ennyire bejött Bálintnak a víz – Aquaparkba mentünk. Én gyermekként versenyszerűen úsztam, tudom is mennyire hasznos a víz és maga az úszás is, ezért szerettem volna, ha a fiam megszereti a vizet.
Kicsit féltünk a vízbe bevinni, de nem Bálint miatt, hanem az úszó pelus miatt. A Drágám kicsit dundus hurkáira csak nagyobb méretű pelus ment rá – és a medence takarítás összegét nem szerettük volna állni. Az első pelust még a parton sikeresen átpisilte. Amint ráadtam és felemeltem a gyereket, mint a Niagara már folyt is végig rajtam minden. Kezdtük elölről az egész procedúrát.

Mikor végre sikeresen bejutottunk a vízbe, Bálint felvette a gondolkodó arcát ismét – mint tegnap a Balatonon – majd ismét erősen koncentrált a tömegre és a vízre. Néhány perc után azonban már teljesen lelkesen csapdosott, és mosolygott. Mindenki megcsodálta a kis dundi delfinünket…

A hét további eseménye, hogy sikerült Kicsimnek átfordulni teljesen az oldalára. Így most már hason erőlködik és mint egy kis hernyó el is indult kúszni. Ez még közel sem mászás, inkább helyváltoztatás, de működik.:)

A játszószőnyegét nagy erőlködéssel – látszik rajta, hogy nem adja fel – de körbemássza. Mivel így folyton változik a pofikája előtt levő kép – hisz a szoba közepén forog tulajdonképpen – minden új tárgyat egy széles mosollyal üdvözöl…